Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - A sok szereplős történet kérdőjelei
Esterházy főkapitány nem Nádasdy, hanem Heister grófot tekintette ellenfelének. Nádasdy grófot és Schilling bárót vádolta az „asszony-hadakozásért" és a bellicumon, a haditanácson keresztül akarta elérni, hogy beszüntessék azt. De ő maga Szluha Ferencet az ellenkezőjére biztatta. Pedig az asszonyrablásért is elsősorban gr.Heister volt felelős, aki nem tudta Bezerédynek megbocsátani, hogy a győrvári csatában Balogh ezredessel ők ejtették kuruc fogságba, öccsét, gr. Hannibál Heistert: „soha engem Haiszter —írta a fenti egri levelében Bezerédy — ennek előtte nem is tentált egyébkor, hanem akkor hogy feleségemet rabul elvitték, maga is jelen volt; azon alkalmatosággal ki akarta küldeni a feleségemet (t.i. Bezerédy táborába, a szerz.), hogy híjon császár hűségére, de feleségem nem jött, azt felelte nékie: nincs haszna, ha kijön, mivel semmi sem lesz belőlő, hogy én császár szolgalatjára menjek. Arra megharagudott, rabul elvitte a feleségemet, ki is hét hétig nem kevés saranyúságot s rabságot szenvedett. " Ebből a részletből világossá vált, hogy ekkor már gr.Heisteré volt a főszerep, miközben Nádasdy Ferencre alárendelt feladat várt. A császár is mellőzni akarta Nádasdy generálist, amikor az említett, 1708. aug. 19-i levelében új generálist követelt Heistertől fölébe. Nádasdy gróf presztízskérdést csinált abból, hogy a reá bízott Sopron és környéke ment maradjon Bezerédytől. „Nyelveskedő" különháborújuk ekkor már majd fél évtizedes volt, csakhogy most a növekvő nehézségek és bizalmatlanság miatt ennek a propaganda-hadjáratnak egyre súlyosabb következményei lehettek. S ezzel Nádasdy gróf teljesen tisztában volt. Mélyen lenézte a köznemes Bezerédyt, s arra számított, hogy a kuruc oldalon álló arisztokratákban emiatt mégis szolidaritásérzést ébreszt. A Labancos napló szerint az ő emberei kínálták fel Bezerédynek Heister ajánlatát: 2000 embert, hogy azokkal végezzen ezredével, ha az ellenkezne. Ez valóban túllépett minden határt. Nos, ez az a „nyelveskedés", amelynek terjesztésében az udvar érdekelt volt. Nádasdy gróf is. De valójában Heister generálisra valló megoldás lett volna. Ami viszont Pálffy grófot illeti, bizonyos, hogy nem vett részt a Bezerédy ellen indított, 1708-as akcióban. 206 És mégis „ott volt". Hiszen ez az egyik legnagyobb kérdőjel. Minden arra utal ugyanis, hogy ezúttal is az 1707-es Bezerédy-pontok képezték az akció alapját. Erre utalt a császár 1708. aug. 20-i levele, amely — Thaly szerint — egyértelmű utalást tartalmaz az aláírt kegyelemlevélre, amelyről a Labancos napló augusztus 28-i bejegyzése is tudott. Ezt azonban 1707-ben is a Bezerédy-pontokba foglalták. Másrészt újra felvetődött Bezerédy átállításának ára. Ha nem ilyen komoly dologról lenne szó, azt kellene mondanunk, hogy szinte nevetséges módon. I. József császár ugyanis világosan megírta Heisternek, hogy nem tudja azonnal előteremteni a 2000 dukátot. Nem is esett szó többet erről. Annak idején is két részletben volt csak hajlandó fizetni, most pedig időt kért. De ha nem készült új megállapodás, akkor viszont bele kell törődni, hogy a régit dobták át Esterházy gróf kijelölt emberének, a lébényszentmiklósi plébánosnak. Az udvar ugyanis jól tudta, hogy milyen megalázó helyzetbe került a dunántúli főkapitány. A kettős dunántúli hatalom, Bottyán és gr. Esterházy párhuzamos hatalma 206 Ács Zoltán: A kőszegi Bezerédy-ügy, VSz, 1976/2/292. o., ahol a szerző mind Heister, mind PálfTy tárgyalására utalt.
