Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - Bezerédy megkísértése: Trencsén

sokat tettek, hogy „az egész darab ország futófélben lévén'' egyenesen Bécs felé menekült. „Senki sem emlékszik, hogy az Dunán innét ilyen nyereség lett volna."

186 Pedig a Dunántúl nem érezte magát biztonságban, a vármegyei követek arról panaszkodtak gr. Esterházynak, hogy nem tudnak kereskedni, mert teljesen körbe vannak véve.'

87 Ez csökkentette a Regulamentum diktálta követelések behajtásának esélyeit Vas megyében is, noha itt volt a legnagyobb portaszám a Dunántúlon.

188 Maga Bezerédy is olyant hírt kapott még 1708. július 19-én, hogy neki is át kell mennie a „Dunán túlra"}*

9 Erre, mint fent láttuk, nem került sor. Sőt, inkább azon igyekeztek Baloghgal, hogy megakadályozzák az Erdélyből kivonulni készülő Rabutin tábornok egyesülését Nádasdy és Breuner grófokkal. Ezekre a dunántúli hadműveletekre gondolva írta Rákóczi, hogy „ügyeink nem lettek volna menthetetlenek". Mégis, Trencsén híre egyfelől rendkívüli módon aktivizálta a bécsi udvart, másfelől valóban lebénított sokakat ebben az országrészben is. I. József császár 1708. aug. 15-én Favoritenből boldogan gratulált gr. Heister generálisnak a trencséni győzelemhez.

190 Abban reménykedett, hogy a „magyar garázdálkodásnak mielőbbi vége lesz" („einen baldigen End— sic! — dieses ungarischen Unwesens"). Kifejezte e tekintetben Heister generális iránti teljes bizalmát. Egyben elismerte, hogy „ezek a csirkefogók (ti. a kurucok , a szerz.) nagy lármát csináltak eközben az innenső oldalon". Ez a szidalmazással felérő megállapítás Bezerédyék fent említett portyáit dicsérte tulajdonképpen. A császár annyira megijedt a ,futófélben" lévő országrész hírétől, hogy Heistertől a teljes dán hadtest átvezénylését kérte, amelyet egyébként a császár 5000 főre becsült. Ami még érdekesebb azonban, az az, hogy Nádasdy Ferenc generálist nem tartotta alkalmasnak a Bécs előtti országrész védelmére. Ezért egy vagy két regimentet és egy tábornokot kért főiébe, hogy a rebelliseket elűzzék. Mindez Rákóczi Ferenc fenti idézett szavait igazolta a szabadságharc ügyének menthetőségéről. Esterházy gróf valamivel korábban már Bezerédy Imre értésére adta, hogy a fejedelem azt írta a Dunántúlra, hogy az ő hadai nem oszlottak úgy szét, mint „amennyire terjedt füsti"}

9

* Amit ezután tett hozzá a gróf, arra is érdemes odafigyelni. Arra kérte, hogy „meg ne tántorodjon" szándékában, sőt inkább másokat is bátorítson, s kérje felkelésre „a földnépit". A parancsok érthető módon sokasodtak, a zavar azonban még mindig érezhető volt. Iváncsay György kapitány a Pozsony megye Csatajról 1708. aug. 186 gr. Esterházy Antal levele gr. Bercsényi Miklóshoz, h.és é. n. Esterházy tb. k., 227-228. o. 187 A dunántúli vármegyék követei Esterházyhoz, Szécsény (Vas megye) 1708. júl. 10., uo., 215-217. o. 188 A hadiadó kivetése, Szécsény, 1708. júl. 12. uo. 219. o. 189 Kivonatok gr. Esterházy Antal levelezéséből, h.n. 1708. júl. 19. uo., 555. o. 190 I. József császár levele gr. Siegbert Heisterhez, Favorité (Wien), 1708. aug. 15., OSZK Bezerédyi-ir.: 56. fol. 1 1 Kivonatok gr. Esterházy Antal levelezéséből, Devecser, 1708. aug. 12., Esterházy tb. k., 752. o.