Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - Az asszonyrablás következményei

akkor a túszszedés veszélyével is tisztában volt. Annak ellenére, hogy semmi gyanúsat nem tapasztalt Bezerédy magatartásán, rosszat sejtett: „azon böcsületes asszonyságnak nem más okbul esett elfogattatása: hanem hogy urának eddig folytatott martialis actusit ob respectum consortis impediálhassák és netalántán corrumpálhassák is, kiben régen fáradozik az ellenség, s most ezen casussal akarná is effectuálni" Esterházy gróf tehát úgy tudta, hogy Bezerédy átcsábításának kísérlete nem most kezdődött, de az „asszonyhadakozással" akarják érvényesíteni. Nem titkolta aggodalmát sem, hiszen Bezerédy „melancholiáját" ő is tapasztalta, majd hozzátette: „ha annak az embernek úgy nem vehetem hasznát, amint köllenék, sok haza-szolgálatiban fogyatkozásimot fogom tapasztalnom." Hogy Bezerédy ügye itt mennyire tragikussá vált, az csak később derült ki. Festetich Pálné Fitter Erzsébet adta az első hathatós segítséget Bezerédynének, amikor kezességet vállalt érte. Kikérte soproni házához, engedélyt kért arra, hogy templomi szolgálatra mehessen vele, azaz , hogy kivegyék a haditörvény hatálya alól. Bottka Mária azonban sem férjével, sem mással nem levelezhetett, de másként sem léphetett érintkezésbe.

175 Festetichné Bezerédyné elfogatásakor éppen Kőszegen tartózkodott, így ő is a császáriak fogságába került.

176 Hogy Szluha Ferenc érsekújvári prefectus 1708. május 19-én mégis olyan levelet kapott, miszerint az Érsekújvár körül lévő „laboncnékat...arestoltassa", az jól mutatja, milyen kapkodást és zavart okozott az „asszony-hadakozás."*

71 Bezerédy tovább folytatta akcióit, éppen ezért kérték fel Szentgyörgyi Horváth Zsigmond dunántúli főhadbiztost, hogy bírja rá, ne provokálja Heistert: „ha Bezerédi Imre uram az ellenséget nem fogja irritálni: nem reménlő, hogy Hajszter is olyan crudelitásokra és tyrannismusra fakadjon, amint írja levelében."*

18 Az ügy tehát furcsa módon meghatározta a dunántúli hadműveletek mikéntjét. Horváth Zsigmond főhadbiztos ugyanis olyan utasítást kapott, hogy Bezerédyt hadaival Dabróka felé küldje vissza. Bezerédy mégsem ment Dabrókára, hanem a nyúlási akcióra készült. Volt azonban mindennek egy még kínosabb következménye. Esterházy gróf ugyanis 1705. jún. 5-én Ugadon kiadta az utasítást a pápai postamesternek, hogy „amidőn Horváth Zsigmond director és brigadéros Bezerédy uramék leveli jönnének, vagy őkegyelmeknek szólók tőlem mennének: staphetaliter promoveálja, és azoknak is keményen maghagyja, sietve küldjék; kiváltképpen szentmiklósi veredárius igen arguáltathatik negligentiájárul, mert meg szokta gerenda megett füstön felejteni"*

19 Erről a lépésről később derült ki, hogy ez már gr. Esterházy elhatalmasodott bizalmatlanságából fakadt. Bezerédy végül 1708. június 9-én lehetőséget kapott, hogy Szombathelyre vonuljon gr. Seifried Christoph Breuner császári tábornok ellen. Balogh Ádámot azonban lepaFestetichné kezeslevele, h. és é. n., Esterházy tb. k., 207. o. Kivonat Esterházy gróf levelezéséből, 1708. máj. 14., uo. 704. o. ua. h.n. 1708. máj. 19., uo. 707. o. ua. Kisbér, 1708. jún. 4., uo. 721. o. ua. Ugod, 1708. jún. 5., uo. 722. o.