Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - 5. A végkifejlet felé - Az Esterházy gróf hozta Regulamentum a Dunántúlon

Esterházy bírálta Bottyán generális korábbi főparancsnoki intézkedéseit, kiváltképpen Somló erődítésére vonatkozóan. Azt állította, hogy Bottyán „rettenetes kényesen és indisciplinate tartotta" a hadakat maga körül és „untig elég privata oeconomiáit" kellett eltűrnie. Tudja egyébként, hogy Bottyán generális ezredében olyan sok vármegyéből vannak az emberek, hogy ott nagyobb hiányokkal és nehézségekkel kell majd számolnia. Ekkor tett javaslatot Balogh Ádám brigadérosságára, s gyakorolt igen kemény kritikát Kisfaludy László és Szekeres István felett. Ez a levél jól bizonyítja, hogy az arisztokrata dunántúli főkapitány és a köznemes főparancsnok ellentéte annyira elmélyült, hogy az nem volt többé már elsimítható. Bercsényi éppen ezt használta ki, amikor a számára terhessé vált dunántúli főkapitányt visszaküldhette a Dunántúlra, Bottyánt pedig „Nyitra felé" parancsolhatta. Ez bizony azt jelentette, hogy Bercsényi tudatosan áldozta fel a dunántúli hadak irányítását Bottyán megszerzéséért. Esterházy grófról ugyanis a kuruc hadvezetésnek megvolt a maga kialakult véleménye: „Kedvére hagyom Antal úrnak: akár Pápára, akár Kassára, akár Újvárba maradjon, mindegy " — zárta a kérdést röviden a fejedelem locumtenense, Bercsényi, amikor Esterházy gróf dunántúli átjövetelét elemezte.

148 Cinikus vélemény volt ez Esterházy grófról. Egyben benne foglaltatott Bercsényi gróf ellenszenve a dunántúli országrész iránt is, amelyet saját bevallása szerint csak térképről ismert: „az föd csínyját (Dunántúlét, a szerz.) sohasem jártam, csak az mappábúl tudok az mit tudok benne."*

49 Amikor a Bottyán generális Esterházy által történő felváltása 1707 novemberében eldőlt, Bercsényi hasonló hangnemben jegyzete meg a fejedelemnek: „Úgy, de ki lesz Antal úrnak ad manus ? Elég lesz Bezerédi, Balogh Adám, Somogyi Adám, osztán Ferkó, Jankó s HandzW" A Dunántúlra készülő Esterházy alá rendelt köznemesi tisztek, így Bezerédy brigadéros, Balogh és Somogyi ezredesek, valamint magyar, horvát és német ajkú „közlegények" alkotta dunántúli hadak lebecsülése csakúgy süt ezekből a sorokból. Mindez többé kevésbé a fejedelemről is elmondható. Rákóczi Ferenc a szabadságharc idején — Pentele és Dunaföldvár kivételével — egyszer sem lépett dunántúli földre.

151 Ez ez országrész nem érezhette, hogy van fejedelme. Esterházy főkapitány nem sokat érezhetett ebből. A sümegi ülésre abban a meggyőződésben érkezett, hogy a Regulamentum universalenak ő fog érvényt szerezni a Dunántúlon. Hiányolta, hogy eddig „semmi rendtartások sem a vármegyék, sem a hadak között" nem voltak, „minden dolgok nagy confusióban folytának." Ennélfogva a kivetett adók (imposita) rendbetétele, a portális szekerek felállítása, a sérelmek orvoslása, az ezredekhez küldött orderek eljuttatása stb. veszélybe kerültek. Ez közvetetten Bottyán kritikája lett. Esterházy elismerte, hogy a Regulamentum által a Dunántúlra kivetett gr.Bercsényi Miklós levele a fejdelemhez, Tótpróna, 1707. nov. 13., Bercsényi-lev., A.R. V. 489. o. 149 uő. uannak, Morvánka, 1706. júl. 20., uo. 168. o. 15Q uő. uannak, Szentpéter, 1707. nov. 22., uo. 454. o. 155 Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tartózkodási és táborhelyei 1703-1711. In: Köpeczi Béla — R.Várkonyi Ágnes: Rákóczi, 152-153. o.