Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - Bezerédy brigadérosi kinevezése Rákóczi kései vádja árnyékában

tosan Nagyságodnál) látom az sok bajt. Érdemes, megvallom; ihon az consequentia, Kisfaludi László, Somogyi Adám, itt Balogh Istvánra nézve, Somogyi Ferenc, Géczi Gábor, Szemerére nézve, Rétéi György amott. "

97 Ez a feszültség jóformán a felkelés kezdetétől, annak rendi jellege kibontakozása óta várható volt. Rákóczi fejedelem maga vallotta be, hogy miért vezette be a brigadérosi tisztséget : "Minthogy egyszerre nem válthattam le a parasztezredeseket, e második hadjárat elején brigadérosokat kezdtem kinevezni, hogy a nemességnek hűbéreseik és jobbágyaik fölött magasabb rangot adhassak."^ Ezután maga is azt írta, hogy nem volt haszna ennek a rendelkezésnek, mert ezek a brigadérosok képtelenek voltak vezényelni. A két vélemény meglehetősen egybecsengett. Mégis, jól mutatta Bercsényi tilatkozása, hogy Rákóczi nem tudta ezt a folyamatot már korlátozni. Esetenként a tábornokok közti versengés és vita tárgya is lett, hogy kinek a beosztottja kapta meg a brigadérosi tisztet. Ilyen volt Balogh Ádám esete, akit hiába javasolt gr. Esterházy Antal a brigadérosságra, Bercsényi sokáig hajthatatlan maradt. Főleg azért, mert Esterházy gróf előre megígérte neki azt. így akarta maga mellett tartani, s eképpen Bercsényi gróf hatáskörébe avatkozott." Bercsényi tehát érdemesnek ítélte Bezerédy brigadérosi promócióját, de azóta, hogy „indeterminatus numerussá", határozatlan sokasága lett „az hadi tiszteknek", azóta a fizetés és „confusió", a zavar is „szaporodott" — panaszolta Bercsényi a fent idézett levélben. Minthogy Bezerédy kinevezését a felsőbb hadvezetésben sem vitatta senki sem, érthetetlen az a mód, ahogy Rákóczi Ferenc erre az időkre visszaemlékezve Bczerédyt elmarasztalta: ,J3ezerédi — írta a fejedelem az Emlékirataiban — parancsaimra sem mozdult ki Sopronból, akár azért, mert — mint ahogy sokkal később megtudtam, nem akarta elhagyni fivérének feleségét, aki egyúttal az ő szeretője volt; akár mert már akkor megvesztegette Pálffy — mindenesetre a béketárgyalások megszakítása óta már nem volt a régi. Árulása csak két év múlva derült ki, mint ahogy a maga helyén majd előadom. " 00 A szerző felmentve érzi magát attól, hogy Bezerédy fivére feleségének, Bcleznay Krisztinának és Bezerédy Imrének állítólagos szerelmi viszonyát bizonyítsa vagy bizonyíthatóan kétségbe vonja. Nincs is itt jelentősége. Már csak azért sincs, mert Rákóczi abban is tévedett, hogy Bezerédy a császáriak által jól védett Sopronban lett volna. Inkább az másik vád foglalkoztat minket, miszerint Pálffy tábornok Bezerédyt már akkor megvesztegette volna. Ez utóbbira sincs semmi adat. A fegyverszünet 1706. július 24-én végleg lejárt, mert két nappal azt megelőzően Rákóczi fejedelem és Wratislaw kancellár között megszakadtak béketárgyalások. A fejedelem még ebben a hónapban Esztergom ostromához fogott, Károlyi generális pedig Erdély felszabadítására vonult. Pálffy János tábornok ekkor 1706. július 27-én Neudauba (Stájeroszág) ment. Itt kapta a parancsot, hogy Sopronba Bercsényi Miklós gróf levele a fejedelemnek, Bajnóc, 1706. dec. 12., Bercsényi-lev. A.R. V. 338. o. 98 Rákóczi Ferenc: Emlékiratok, 263. o. 99 Tóth Gyula: Balogh, 182. o. 100 Rákóczi Ferenc: Emlékiratok, 342. o.