Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

VAJDA LÁSZLÓNÉ: Csertán Sándor, Zala megye kormánybiztosa

A FOGSÁG ÉS A SZABADULÁS A család és a jóbarátok mindent elkövettek, hogy az országban maradjon a fogoly. Bár van olyan nézet is (családi szájhagyomány), hogy ő is Kufsteinbe került, levelei alapján egyértelműen bizonyítható, hogy Pestről még 1851 novemberében Komáromba vitték.

128 A fogságból 1851 decemberétói szabadulásig 39 levelet írt feleségének. A levelek nagy része hivatalos postával jött „Komárom" — „Raab" (Gyó'r) — „Városlőd" — „Szalaegerszeg" pecsétekkel ellátva, s többsége magyar nyelven íródott. Ezekben családja iránt érdeklődött, tanácsokat adott feleségének a gazdálkodáshoz. Az „illegálisan" érkezett levelekből már több kiderült, a börtönélet igazi oldala is. „Az evést ott hagytam; ez ne nyugtalanítson, mert mások is otthagyták, és egészségem tekintetéből tovább nem maradhattam" — írta, majd figyelmeztette nejét: „leveledben mást ne írj csak közönyös dolgokat, gazdaságról is csak annyit, hogy jól megy vagy baj van, mert a levelek átvizsgáltatnak."

129 Franciául és németül tanuló lányaival ezeken a nyelveken levelezett. A barátok és rokonok segítettek a családnak. „Két sonkát két darab faragni való fával együtt légy kegyes szegény szenvedő öcsémnek kézbesítteni" — írta a férjét időnként meglátogató Csertánnénak Skublics Gábor.

130 A fa azért kellett, mert a fogoly faragott. Ma is a dédunoka birtokában van az a bicska, melynek nyelébe a „Komárom" feliratot véste bele a rab. Hangulata változó volt: „itt a napok oly egyformán és úgy szólván tunyán múlnak el (...), mi tsak folyvást elzárva vagyunk csak egy óra engedtetik sétálni, látogatás csütörtökön és vasárnap történhetik, egy arra rendelt külön szobába".

131 E nyomasztó rabságnak Deák Ferenc közbenjárása vetett véget. Szőgyén Marich Lászlóhoz — aki ekkor a birodalmi tanács tagja — fordult segítségért: „Csertán Sándor, ki a forradalom alatt Zalában kormánybiztos volt, 6 évi fogságra s javainak elvesztésére ítéltetett. Sorsa ezen embernek kimondhatatlanul szívemen fekszik, (...) mert e megyére valóságos áldás volt, hogy őtet a becsületes jellemű szelíd férfiút s nem más indulatosabb embert küldöttek ide azon zavaros időkben kormánybiztosnak. O sokáig vonakodott e küldetést elfogadni (...). Ha nem midőn Csány László akkori miniszter, ki néki rokona volt, azt hozta fel: hogy ha ő a kormánybiztosságot Zalában el nem fogadja, Újházi László fog ide küldetni (...), Csertán végre elsordorva engedett, s eljárása sok vértől, veszélytől, anarchiától mentette meg a megyét, (...) ő volt ki (...) megóvta e megyét a forradalomnak sok más helyeken dühöngő borzalmaitól."

132 Deák sorainak hihetünk, tehát igaz lehet, amit a feleség is állított; félő volt, hogy 128 Csertán Sándor iratai. Csertán S. levele feleségéhez 1851. dec. 12. „Mi nov. 28-n hozattunk Komáromba." 129 Uo. Csertán S. levele feleségéhez 1852. máj. 3. 130 Uo. Skublics Gábor levele Csertán Sándornénak 1853. okt. 9. m Uo. Csertán S. levele feleségéhez 1853. jan. 6. 132 Deák Ferenc levele Szőgyén — Marich Lászlóhoz 1852. nov. 6. „A tekintetes megye közösségének alázatos szolgája". In: Dokumentumok Deák Ferenc életéből. Zalaegerszeg, 1988. 37—38. sz.