Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)
VAJDA LÁSZLÓNÉ: Csertán Sándor, Zala megye kormánybiztosa
tenni megszűnt, s ha olykor valami életet mutatott is, azt csak vonagláshoz lehet hasonlítani: mert a kis tevés után ismét következett az álom". 16 Sokan egyetértettek vele, de végül mégsem a megyei közgyűlés döntött az ügyről, hanem az országgyűlési követutasítás pontjai közé iktatták be. 1842 júniusában Deák Antal halálát követően nekrológ jelent meg a Pesti Hírlap hasábjain Csertán Sándor tollából. Nem lehet véletlen, hogy Csertán elsősorban Deák Antal erkölcsi és hazafiúi nagyságát emelte ki: „a nagy férfiút (...) hivatalvágy soha nem illeté, szolgált egyedül azért, hogy a hazafi kötelességeknek magas képét adja követendő példakint honfiainak". A nekrológ befejezésül Deák Antal szavait idézte: „ha kívántatik, kész jövedelmének felét ő maga, és kötelesnek tart mindenkit adózni a haza javára; de nem szabad ajánlás, nem adakozás, nem megyei végzés, hanem egyedül a törvény útján". 17 Csertán Sándor, akárcsak Deák Antal és Ferenc, a törvényes út betartásában hitt ekkor és később is. 1842-ben az alig egy éve működő ellenzéki lap, a Pesti Hírlap hasábjain rendre feltűnt a zalai híradásokban Csertán Sándor neve. Legtöbbször csak a beszédeinek lényegét, „szellemét" idézték, de vezércikket is jelentettek meg tollából. Nem hiába tartoztak kedvenc olvasmányai közé a történeti munkák, és a régi klasszikus görög írók: minden írásbeli és szóbeli megnyilatkozására rányomta bélyegét a történeti megközelítés, a sokoldalú érvelés, a logikus gondolatmenet. A korra jellemző érzelmekre hatás sem hiányzott soraiból, amelyekből az is kiderül, hogy jól ismerte Széchenyi eszmerendszerét. Egy részével eleinte azonosult is, bár a Széchenyi—Kossuth vitában később inkább Kossuth mellé állt. Zala megye reformkori lakosságának több mint 1/6-a horvát anyanyelvű volt. (Fényes Elek statisztikája szerint 53.397 fő.) Zömük a megye határszélén, a Muraközben élt. A magyar nemzeti érzéssel párhuzamosan erősödő illir nacionalista mozgalom — amely a Muraköz papságát is „megfertőzte" — minden megnyilvánulását aggodalommal figyelte a megyei ellenzék. A zalai radikalizálódó liberálisok véleményét fejezte ki Csertán Sándor „Egyesülési pont" című cikke, amelyet a Pesti Hírlap vezércikként közölt le 1842 szeptemberében. A vezércikk konkrét ügyhöz kapcsolódott, a szláv mozgalmakhoz, de egyben összegzése a reformkori liberális és nacionalista eszméknek is. Csertánra hatott Csány és Deák véleménye is, de Kölcsey, Wesselényi, sőt Kossuth gondolata is felfedezhető eszmefuttatásában. „A szláv mozgalmak híre (...) komoly és keserű aggodalmat keltve járta be honunkat" — kezdte a cikket a szerző. Ez az a kérdés, amely kiválthatja az „egyesülési pontot" a nép és a nemesi osztály között. Ez nem más, mint az érdekegyesítés gondolata, amely Deáktól, Kölcseytol és Wesselényitől ered, tőlük vette át, és emelte jelszóvá Kossuth. A reformerek úgy gondolták, hogy a szabadságjogokkiterjesztése a polgári nemzet megszületéséhez vezet. Apolgári nemzetnek része a társadalom minden tagja. 18 Pesti Hírlap 1842. május 26. (146. szám) 369-370. p. 17 Pesti Hírlap 1842. 157. szám 466. p.
