Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

VAJDA LÁSZLÓNÉ: Csertán Sándor, Zala megye kormánybiztosa

A ZALAI REFORMELLENZÉK TAGJA Azalai ellenzéket élénken foglalkoztatták a reformkor fő kérdései: mint pl. a magyar nyelv ügye, vagy a közteherviselés (ezen belül főként a háziadó megszavazása). A megyei gyűléseket időnként itt is éles viták jellemezték. Szükség volt a jó szónokokra, a meggyőző érvekre, nem utolsósorban a korrekt jogászi megfogalmazásokra. A temperamentumos Csány László és a higgadt Deák Ferenc, valamint a mérsékelten is hangadó Deák Antal mellett szerény, de nem jelentéktelen szerep jutott Csertán Sándornak is. Politikai szereplései és állásfoglalásai 1837-től követhetők nyomon. Amikor Csány László az 1837. augusztus 4-i és szeptember 26-i megyegyűlésen az ifjak és Kossuth bebörtönzését sérelmezte és erős hangot megütve bírálta a kormányt, Csertán még óva intette Csányt politikája veszélyes következményeitől: „Nép nélkül arisztokrácia ellen harcolni hiúság, egyes ember csak feláldozhatja magát, de nem segíthet, elmagyarázzák szavait, felségsértésig csigázzák."

13 S valóban, Csányt perbe akarták fogni beszéde miatt. Amikor az 1838. január 15-i közgyűlésen felolvasták a vádpontokat, a résztvevők — köztük Csertán is — hallgattak. Csertán megdöbbenését, csalódását fejezik ki alábbi sorai: „Én annyi lárma után, mennyi Zalában történt, és hallható volt, silányabb következést, kevesebb közérzést soha még gyanítani sem tudtam volna. (...) Nem csak a szabadság és szabadabb gondolkodás egyes védjei hallgattak és maga Deák is nagyon mérsékelten szólt, hanem az ellenordítók is bezárva tartották szájokat. (...) Zalában én úgy láttam teljes győzedelmet ülte az arisztokratizmus. (...) Hogy nyomorultul vagyunk és közgyűléseink csupa czélt vesztett lármázások, azt egy nap megmutatta".

14 A Csány elleni vizsgálat során azonban már „észhez tért" az ellenzék, és a tanúk letagadták a vádban szereplő kifejezéseket. A megyegyűlés alkalmanként bizottságokat jelölt ki, amelyeknek javaslatokat kellett tenni a megyei önkormányzat és közigazgatás reformjára. Ezek egyike volt a megye tisztújítási statútumait felülvizsgáló bizottság, amelynek Csertán Sándor is tagja lett 1843-tól.

15 Az 1842. áprilisi zalai közgyűlés napirendjén szerepelt „a megyei belső rendnek (...) fenntartása és (...) a tisztviselők hivatalos körének meghatározása". A jelenlévők arra a következtetésre jutottak, hogy a megye rendje akkor lesz biztosítva, ha a szolgabírákat rendesen megfizetik. De miből? Ez volt a fő kérdés. Csertán javaslattal élt: „nincs más mód a fizetésükre, mint a községi adó, melyhez, nemes, nemnemes, vagyona mennyiségéhez képest fizessen". Egyúttal Csertán bebizonyította, hogy ez az adó más, mint a háziadó, nem tartozik „országgyűlési elhatározás alá", így a megyei közgyűlés is eldöntheti bevezetését. Ervelésében a nemesség lelkiismeretét igyekezett felébreszteni: „itt a nemesség 13 Uo. 25. o. 14 ZML. Séllyey család levéltára. Csertán Sándor Séllyey Eleknek. Apáti, 1838. január 22. 15 ZML. Kgy. jkv. 1843:1780., 1847:177.