Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)
KERECSÉNYI EDIT: Adatok az Alsólendva (Lendava) vidéki fazekasság XVIII–XIX. századi történetéhez
Nyáron nagy létrás szekereken átviszik (az edényeket) Somogyba, s hoznak érte azt, ami meg nekik nincsen: gabonát. Jó ára van ott: annyi gabona, amennyi belefér a fazékba. Kéregető koldus, ha kiér közülök, tarisznyaszámra viszi az apró fazékfedőt... Az estét ritkán éri meg a vásár, a nyugvó nappal szétbomlik, sőt ritkán nyúlik a délebéden is túl. Lassan-lassan foszlik a tömeg, szűnik a zaj. Az asszonynép összekötve a vásárolt fazekakat előre-hátra elosztja a vállán, egyikben-másikban viszi a haza a vásárfiát: bábvitézeket, siflit..." 103 A népszámlálási adatokat, valamint Bellosics fentebb idézett sorait látszanak igazolni a tágabb Hetes idős lakosainak adatközlései is. A lendvai múzeumba került — a régi hetési házakban még mindig fellelhető—régi cserépedények készítési helyeként ugyanis többnyire Kebelét vagy Dobronakot nevezték meg. Ez azért elgondolkodtató, mert 1900 táján temérdek cserépedényt készíthettek a filóczi, a bagonyai sőt a távolabbi goricskói fazekasok is. További kutatásnak kell felderítenie, helytálló-e ezek után feltételezésem: mely szerint a hetési magyarok főleg a kebelei és dobronaki fazekasok készítményeit vásárolták, míg a filóczi és bagonyai gerencsérek vevői jobbára a szlovén falvakból kerültek ki. A piac effajta felosztása akkortájt sem volt szokatlan... 104 Sajnálatos, hogy az 1940-es évekig nem foglalkozott senki a Lendva-környéki fazekasközpontok kutatásával, melynek következtében számos jogosan felmerülő kérdést érdemi válasz nélkül kell hagynunk. A Lendva-vidéki társadalomnak ez a sajátossága jellege a polgári korban is nyomon követhető, hisz még 1900-ban is nagy számban írták össze az „iparral mellékesen foglalkozó" személyeket. Úgy vélem, hogy az említett hiányosságok mellett munkám legfőbb tanulsága, hogy bepillantást nyújt abba a regionális folyamatba, melynek során a gyakran mostoha gazdasági viszonyok közepette háziiparként fazekaskodó jobbágyból, zsellérből — elvétve nemesből is — esetenként kézműves vált. 103 U.o. A Vasárnapi Újságban 1991-ben (457—459. lap) megjelent cikk szövege némileg eltér a kézirattól. 104 NOVAK — 1951. 129—130. CZUGH — 1959. 138—147.
