Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)
KERECSÉNYI EDIT: Adatok az Alsólendva (Lendava) vidéki fazekasság XVIII–XIX. századi történetéhez
igénybe vétele. Az 1760-as évektől a földesúr egyre szigorúbb feltételekhez kötötte az erdőirtást, majd fokozatosan arra törekedett, hogy az irtásföldeket majorsági kezelésbe vonja. Korlátozta a jobbágyok makkoltatási és legeltetési jogát s — miként Lentiben — minden bizonnyal itt is igyekezett haszonhoz jutni a fazekasok munkájából is, bár ezzel kapcsolatos bizonyíték még nem került a kezembe. Egy 1764. évi lenti uradalmi összeírásban azonban kimutatás található a domínium területén lakó gerencsérek 22 — itt már így nevezik őket — számáról, munkájuk minőség szerinti besorolásáról, hogy mely falu határából hozzák a korongoláshoz szükséges földet, s végül, hogy ki-ki hány dénárt fizet az árendált földért. Az összeírásban 7 I. osztályú és 8 II. osztályú fazekas szerepel, akik együttesen 5 Ft 90 dénár árendát fizetnek. Többségük Hernyókról, néhányan Istvándról szállították az agyagot. 23 Az egyre elkeseredettebb jobbágyok sorra küldték panaszos leveleiket herceg Esterházy Miklóshoz és a királynőhöz, melyekben terheik csökkentéséért, főleg a hosszúfuvar mérsékléséért esedeztek, valamint a tiszttartók durva bánásmódja és visszaélései ellen tiltakoztak. 24 A helyzet az urbárium 1767. évi kihirdetése után sem javult. Ezért a jobbágyok sokfelé megtagadták a robotot és tiltakoztak a kilenced elrendelése ellen, mivel korábban annak szolgáltatására nem kötelezték Őket 26 . Súlyosbította a lakosság megélhetési gondjait, hogy 1770-re a vidék jócskán benépesedett. Az országosan nyomon követhető óriási mértékű migráció Zalában is észlelhető. 26 Lendva-vidék vizsgált településein is több mint 3500 adózó élt már ekkor, hatszorosa az 1728-ban összeírtnak. A kézművesek száma ötszörösére, köztük a fazekasoké tízszeresére növekedett. 27 A kézműipart a falvakban ekkor is főképp a fakezasság és a kovácsmesterség képviselte, de jelentősen gyarapodott a csizmadiák, a vargák, a szabók, a szűcsök — tehát a ruházati ipar mestereinek, 28 valamint a polgárosultabb lakosság megnövekedett igényeinek kiszolgálására törekvő asztalosok, lakatosok, szíjgyártók stb. száma is. A kézművesek zöme — a fazekasok és kovácsok kivételével — az uradalom központjában, Lendván dolgozott, a fazekasok azonban ekkor is főleg 22 A Lendva-vidéki tájnyelv a fazekast általában göröncsérnek, gerencsérnek nevezi. Hajdan valószínűleg még inkább így volt ez, azért gyakori a Gerencsér személynév. Radamoson pl. 1703-ban, Radamoson és Dobronakon 171 l-ben találkozunk ilyen nevű gazdával. Persze, azt nem tudjuk, hogy e foglalkozásnév mikor vált családnévvé. ZML Conscr. Univ. Ö. 1703. és 1711. 23 Országos Levéltár Bp. a továbbiakban OL. P. 108. Rsz. 285. Fasc. M. No. 568. fol. 300. v. 76. p. 1764. 24 OL. P. 150. Rsz. 1079. 1765. No. 19. Uo. 1766. No. 5. U.o. 1766. No. 11. 26 OL. P. 150. Rsz. 1079. 1766. No. 19. 28 A kanizsai polgárok közé 1745 és 1826 között 27 más Zala megyei helységben született gazda kérte felvételét, köztük Urbán János lendvai születésű polgár, 1768-ban pedig Kellner József ugyancsak lendvai születésű szabómester tett polgáresküt. TGyM A/1081—79. Megjegyzem, hogy 1745—1826 között viszonylag kevés, 15 fazekas vált a kanizsai polgárok testületének tagjává. Közöttük 4 volt kanizsai, 3 Vas megyei, 1 varasdi, a többiek távolabbi helységekben, illetve külföldön születtek. (3 személy születési helye ismeretlen.) KERECSÉNYI — 1978. 115—132. 27 A Zala megyében 1770-ben összeírt 208 fazekasból akkor 133 dolgozott Lendva vidékén. (I. táblázat.) KERECSÉNYI — 1976. Adatok a fazekasság... 79—95. ZML Conscr. Univ. Ö. 46/52. Ö 46/55 és Ö 46/57. 1770. 28 KERECSÉNYI — 1978. A ruházati ipar... 217—232.
