Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)
NÉMETH LÁSZLÓ: Zsidók Zalában a XVIII. század első felében
Az uralkodó április 2-án kelt leirata alapján elrendelt összeírás csekély eredménnyel járt, mivel a 44 megye közül csak 14 tett eleget a felhívásnak. 43 A magyarországi megyék nagyobb része ugyanis nem ismerte el az uralkodónak azt a jogát, hogy a zsidókat külön is megadóztathatja. 44 1743. május 6-án kelt levelében Zala megye is tiltakozott az adóztatás ellen. 45 Végül a Helytartótanács 1743. május 17-én kelt újabb sürgető' levelére a megye június 29-én küldte fel a zsidók összeírását tartalmazó lajstromokat. 46 Mivel az összeírás a családonkénti 6 forintos adó kivetése céljából készült, az összeírok sokszor megelégedtek a családfő' nevének és lakhelyének közlésével. Az 1744. július 25-i Zala megyei közgyűlés anyagában viszont van egy teljes összeírás, ami a zsidók jövedelmi, gazdasági viszonyait figyelembe véve a rendkívüli adó kivetésének mértékét is tartalmazta. 47 Ezt a felküldött 1743-as lajstrom nem jelzi. Ez az összeírás 36 családfőt jel öl, ami a családonkénti 6 Ft-tal számolva 216 Ft-ra taksálta a megyében tartózkodó zsidóktól beszedendő rendkívüli adó teljes összegét. A 216 Ft-ot a következő módon differenciálták az eltérő anyagi viszonyok között élő zsidóknál. Először családfőnkét 1 Ft-ot vettek számításba, ez 36 Ft-ot tett ki. Nyolcan voltak olyanok, akik mással éltek egy háztartásban, tőlük személyenként szintén egy forintot kértek. 13 családfő kereskedett birkagyapjúyal, ami kereskedésenként 2 Ft 7 krajcárral számolva 27 Ft 30 xr-t jelentett. Öten foglalkoztak pálinkafőzéssel. Ebből az egyik az Alsólendván feleségével együtt élő Austerlicz Jakab, aki 1743 decemberében a rá kirótt 7 Ft és 9 xr-ból álló türelmi taxa elengedéséért vagy annak csökkentéséért esedezett a tekintetes vármegyéhez. 48 Kérését azzal indokolta, hogy Kismartonban —, ahol háza van — szintén fizet az ottani közösségnek 6 Ft-ot, majd így folytatta: „Kereskedésem csekélységéhez képest csak egyféle porciózásom elég súlyos volna, sokféle adózásom pedig, éppen nagy romlásomra esik." Nem érti, hogy a többi Alsólendván lakozó „rohonci zsidó" közül miért ő fizeti a legtöbbet. Hivatkozik még apró gyermekeire és arra, hogy az uradalomnak is adózik. Az összeírás jelölte, hogy árendálja a pálinkafőzést, ami közepes forgalmat, megélhetést biztosít neki. Lendván Lebell Mózes is az uradalomtól bérli a pálinkafőzés jogát. Az andráshidai Bális Ábrahám szintén a megyéhez esedezik 1743 decemberben kelt levelében. 49 O is sokallta az adót, azt írta, hogy már egy esztendeje itt tartózkodik és pálinkafőzéssel foglalkozik, de a társa, akivel együtt kereskedett, a nyereségét magához véve, elment Egerszegre. Csekély értékeire és jövedelmére hivatkozva kérte a megyét, hogy ne úgy adóztassa őt, „mint akinek 4—5 lova, 1000 Ft-ra való portékája lenne, hanem értékéhez képest." Szentgróton Illyés 43 Uo. 67. p. 44 Uo. 64. p. 46 ZML. IV. 1/b. 1743. március 6. Nr. 300. 46 ZML. IV. 1/b. 1743. június 29. Nr. 324. 47 ZML. IV. 1/b. 1744. július 25. 48 ZML. IV. 1/b. 1743 december. 49 ZML. IV. 1/b. 1743 december.
