Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

NÉMETH LÁSZLÓ: Zsidók Zalában a XVIII. század első felében

A zsidóság száma — a természetes szaporulat és a határokon túli bevándorlás eredményeként — emelkedett. Erre a növekedésre hívta fel az uralkodó figyelmét 1735-ben a bécsi kamara. Az ennek alapján hozott uralkodói rendelet leszögezte, hogy Magyarországon csak annyi zsidót szabad megtűrni, amennyi a „köznek nincs kárára, s az ország többi lakosának romlását nem okozza".

32 A Helytartótanácsot megbízták, hogy írassa össze az ország megyéiben és városaiban élő zsidókat. Az 1735-ben elrendelt közrendészeti jellegű összeírás a zsidók számának megállapítására és számarányuk növekedésének megakadályozására irányult.

33 Ezenkívül gazdasági célja is volt. A zsidók általános anyagi helyzetének megvilágítása mellett informálódni kívánt földesuraikkal való viszonyaikról is.

34 AXVIII. század első felének összeírásai közül az 1735-ös a legegységesebb, s mint ilyen, a zsidóság társadalmi, gazdasági helyzetét bemutató legértékesebb történeti források közé sorolható.

35 Az 1735-ös országos összeírás adatai szerint az összeírt zsidók 84%-a 16 határmenti, vagy a határhoz közeli megyében élt. Az évi átlagos 1100 fős bevándorlásnak kétharmada a határközeli megyékbe irányult.

36 Ide túlnyomórészt, sőt helyenként kizárólag magyarországi zsidók vándoroltak be. Az 511 zsidó lelket (130 családfő) számláló Vas megyében a magyar származású zsidók számaránya 96,9%. Zalában ekkor 106 zsidót írtak össze (22 családfő), Ők valamennyien magyar származásúak.

37 Tehát a fenti adatok alapján Zala már nem sorolható a határmenti megyék közé, itt már a második lépcsős bevándorlás, vagyis a migráció zajlik. A feltételezett természetes és a tényleges népszaporulat különbsége Zala megyében 1735 és 1787 között 2671, évente 50 fő.

38 Az 1735-ös összeírás Zala megyei lajstroma az 1728. évinél részletesebb adatokat közöl.

39 A teljesség igénye nélkül szeretném a legjellemzőbb és a legfontosabb információkat tartalmazó részeket kiemelni és bemutatni. Az Alsólendván élő Mózes, Salamon és Gergely — valamennyien Leöbelek —, hatan élnek egy háztartásban. Közülük egy házasember. A mezőváros fundusán álló boltjukban ronggyal, posztóval és szövettel kereskednek, pálinkafőzőjük is van. Az örökös földesúr Batthyány Adámné grófnő, míg a jelenlegi az egész mezővárost bíró Eszterházy Pál Antal birodalmi herceg. Az uradalomnak 30 Ft árendát fizetnek. Egerszegen egy kenyéren él Salamon, Simon, Mózes Dávid és Salamon Dávid. Hárman élnek közülük házasságban. Nyolc gyermekkel, egy tanítóval és szolgával 16-an élnek egy háztartásban. Öt lovuk és két tehenük van. Püspöki 32 Uo. 58. p. 33 Uo. 59. p. 34 Uo. 59. p. 36 Uo. 61. p. 36 Varga L.: i. m. 64. p. 37 Uo. 69. p. 38 Uo. 71. p. 39 ZML. IV. 1/b. 1735. december 14. Nr. 152.