Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

NÉMETH LÁSZLÓ: Zsidók Zalában a XVIII. század első felében

kamaraszolgaság koncepciójára vezethető' vissza. Tehát a zsidóknak mind személye, mind vagyona a király tulajdona és szabadon rendelkezik velük, az országban való megtűrésük vagy kiűzésük felségjog. Ennek fejében akár bizonyos pénzösszeg megfizetését is megkövetelhette. A türelmi adó csak Mária Terézia 1749-es rendeletét követően vált komoly bevételi forrássá. Ekkor a magyarországi zsidóság életében egy újabb korszak kezdődött és az összeírásoknak új rendje terjedt el.

18 A beáramló zsidók számarányának vizsgálatánál fő forráscsoportként a zsidó összeírások használhatók, jelen esetben ezek Zala megyei adatai. Az 1725-ben elrendelt összeírást a többszöri sürgetés ellenére Zala megye csak a Helytartótanács 1727. november 14-én kelt újabb nyomatékos kérésére készítette el.

19 Végül 1728. május 9-én terjesztette fel a megyében tartózkodó zsidókról készült jelentést.

20 A Helytartótanácsnak 1728-ban felküldött összeírás adatai és az ehhez fűzött megyei kísérőlevél egyértelművé teszik, hogy Zala vármegyét a rohonciak népesítették be.

21 Rohonc, mint zsidó központ, a XVIII. században Vas megye első városa volt. Egyik legtekintélyesebb helye maradt a magyarországi zsidóságnak és központja volt Vas, Zala és Somogy megye izraelitáinak egészen a XIX. század elejéig.

22 Földesurai a Batthyányak voltak. 1687-ben Batthyány Ádám 36 zsidó családot telepített le rohonci birtokán. Az ország egyik leghatalmasabb mágnásai, nagy befolyású államférfiai voltak ők, az ország első méltóságai, akik Magyarország legnagyobb és legtekintélyesebb zsidó községeit alapozták meg. Innen datálható a hitközség története is.

23 A rohonci zsidók a Batthyányiak védelme és joghatósága alatt biztonságot élveztek. Kereskedést elsősorban a szomszédos községekben folytattak, voltak azonban olyanok, akik már a távolabb eső megyékbe is jártak, felkeresték többek között Zala megye községeit is.

24 A mind etnikailag, mind társadalmi szerkezetüket tekintve különböző csoportok településfóldrajzi elhelyezkedésére jellemző, hogy főként a nagyobb forgalmú szárazföldi és vízi szállítási útvonalak mentén, valamint a fejlettebb piacközpontokban helyezkedtek el.

25 Az első zalai összeírás hét községben sorolt fel zsidókat. Ezek: Keszthely, Szentgrót, Sümeg, Tapolca, Kanizsa, Zalaegerszeg és Alsólendva. A vicebírák által a különböző járásokban összeírt zsidókról készült jelentés —, amit Bogyay József szolgabíró írt együvé —, nem teljesen fedi a véglegeset, a Helytartótanácsnak leírtakat. Bogyay 1728. január 25-én Sümegen kelt levelében így ír Nagy György Zala megyei jegyzőnek: „...de reménylem talán más formalitással 18 Uo. 22. p. 19 Zala Megyei Levéltár, IV. 1/b. Zala Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai (továbbiakban: ZML. IV. 1/b.) 1727. november 14. 20 ZML. IV. 1/b. 1728. május 9. 21 Grünvald F.—Scheiber S.: i. m. 30. p. 22 Magyar Zsidó Lexikon. Szerk.: Újvári Péter. Bp., 1929. 866. p. (továbbiakban: MZSL.). 23 Grünvald F.—Scheiber S.: i. m. 30. p. 24 Uo. 29. p. 26 Bácskai Vera—Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Bp., 1984. 230—231. p.