Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

DEÁK GÁBORNÉ: Adatok Deák Antal politikai pályafutásához

előbb egymásban, utóbb másokban is tisztelni a becsületes meggyó'zó'dést és jellem-szilárdságot, (...), s nem venni zokon, ha nem úgy imádkozik valaki, mint ők."

127 Deák Antal 1833 után is részt vett a megyegyűléseken, előbb konzervatív szellemben, majd a szabadelvű reformok és a nemzetiségi ügyek szószólójaként. 1833-ban súlyos belviszály ütötte fel a fejét Zalában. Miután Deák Antal követtársa, Zalabéri Horváth János is leköszönt, a megüresedett követségre ketten is pályáztak: az akkori másodalispán, Hertelendy György, és a tapolcai főszolgabíró, Kerkápoly István.

128 Deák Antal véleményét a követválasztásról egy 1834. január 28-án sógorához írt leveléből ismerjük, mely szerint „tanácsosabb kevés emberek jelenlétében követet választani, mint előre való készületek után, kivált, ha a józan ész Hertelendy Károlyban meg egyezne".

129 Ám a követválasztás nem a sógorának említett terv szerint történt. Csány László ismeretlen barátjához szóló levelében, mely valószínűleg 1834—35 telén íródott, beszámolt a választási korteskedésről és leírta véleményét az egész választásról. Deák Antalt a „Hertelendy párt fejének", „határtalan hatalmúnak" nevezte. Csányék éppen Hertelendy megbuktatását szerették volna elérni, de nem találtak a zalai nemesek közt olyat, aki Deák Antallal és pártjával szembeszállt volna. E levél szerint Deák Antal nagyon befolyásos személy volt a megyében, de nem csak a nemesek, hanem a papok között is. A katolikus papok elbizakodottan állították, „hogy ők magok Deák Antallal minden más urak hozzájárulása nélkül az ördögből is tudnának Vice Ispánt csinálni." A tisztújítást megelőző közgyűlésre Hertelendy kisnemesi korteseket hozatott, hogy az ellenpárt szónokaiba belefojtsák a szót. „Antal állása elfelejthetetlen előttem, kardjára könyökölve kezét homlokán tartva komolyan ült székén, egy szót sem szólt, figyelmezve nézem arcvonatait, esküszöm, hogy ekkor szégyenlé illy pártnak tagja vagy feje lenni."

130 1836-ban Deák Antal az országgyűlésen a jobbágyoknak tett engedményeket túlzónak tartotta, és háborgott a törvény zalai végrehajtása során, de nézeteit (Zalabéri Horváth Jánossal együtt) csak szűk körben hangoztatta. Deák Ferenc leveleiből tudjuk, hogy létezett a megyében egy ellenpárt, „mely minden haladást gátolni, minden szabadelvű végzést felforgatni készül".

131 „Antalt és Mukit (Zalabéri Horváth János) ezen kiáltozok (az ellenpárt) sorába ne számláld, ők meg győződést követve, tiszta lélekkel szóllottak ellenünk, én pedig szentnek és tiszteletre méltónak tartom mások meg győződését, ha bár az enyimmel nem egyez is;".

132 Deák Antalt 1836-ban nemcsak Zalában tartották jeles férfiúnak. Több vármegye is táblabírójává választotta megtiszteltetésül, pl. Bihar vármegye is 126 Sándor 545. p. 127 Áldor 28. p. vö. Ferenczi 1. köt. 71. p. 128 Lásd a 18. jegyzetet, 20. p. 129 OL R 22 2. cs. 8. tétel. Deák Antal levele Oszterhueber Józsefhez. Kehida, 1834. jan. 2. 130 OL P 1522. Csány családi levéltára. Csány László levele ismeretlen barátjához, dátum nélkül. 131 Deák Ferenc emlékezete. Levelek. 1822—1875. Bp. 1890. 20. p. 132 Kiss—Molnár 24. p.