Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

hozott végzésnél. Feltett szándokom volt, ha törik, ha szakad, véget vetni az ellenzék zsarnokságának, és azért, hogy kétsége ne legyen Bogyay pártjának, fogtam egy ezen végre készen álló táblát, és a két név, „Csillagh" és „Bogyay" fölött „Votum"-ot írván kiakasztottam az ablakon ezen táblát. Újra kezdó'dött az ellenzék dühössége, s — kegyelmes uram! — nem volt a szenvedélynek azon foka, mellyel engem meg nem támadtak volna; nem azon sértegető' kifejezések és kitörések, mellyekre a status legdühösbbjei nem fakadtak volna, de én hátat fordítottam, s komoly megvetéssel ki sem halgattam ezeket, s állandóan megmaradtam határozatom mellett. Szóval! Kegyelmes uram tűrtem, mit emberi teremtés tűrhetett, tűrtem tiszta szívembó'l királyom uram s kormányom iránti hűségemnél fogvást, és — híveim elhagytak! Egymagam állottam 300 dühös status ellenében, se Császár, se Hertelendy, se bárki más szót sem emelt mellettem, egymagam küzdöttem és feleltem, s szabad mondanom; állásom és kormányom méltóságát szepló'tlen fenntartottam! Rendíthetlenül megállottam a votum mellett. Ekkor történetből közeledvén Császár Ferenc őméltósága, ez egy sarokba félre kér, s azt mondván: „illj és ennyi dühösséget ő Zalában nem várt, nem képzeli, miként állhatom meg ezt ennyi higgadt fontoltsággal, kér, hogy gondoljam meg, ha keresztül vis(s)zük Bogyayt, mi lesz, mi lehet mindkettőnknek jövendője? fenyegetnek avval, hogy Bogyay alatt a széket kirúgják első alkalommal, s azért legjobbnak hiszi, hogy ő Bogyay részéről, kinek telyes hatalmát bírja, lemondana." Elhiheti fó'métóságod, miként lepett meg engem ezen nyilatkozás! Ezen utolsó szavait a felém tolakodó statusok meghallották, s mielőtt még csak mes(s)ziről seidíthettem volna, mit tévő legyek, Császár Ferenc ó'(mé)l(tósá)ga a dühösen őtet is megtámadó status előtt hozzám nyilatkozik, miszerént ő, mint Bogyay úrnak felhatalmazottja, ezen(n)el nyilvánítja, hogy Bogyay Lajos úr lelép és magát a candidatióból kihagyatni kéri. Ezen nyilatkozatra azt feleltem, hogy ez nékem nem elég! Bogyay úr nyilatkoztassa ezt maga, s mivel jelenleg Csácson

170 volna, Csúzy Pál és Kisfaludy Móric táblabíró urakat ezennel kiküldőm, hogy Bogyay Lajos urat e részben kérdezzék meg. A nevezett két úr vágtatva sietett Csácsba, de mivel onnan mégis ollj hamar visszajőni nem lehetett, azért a lárma újra nőttön nőtt, a durvaságok újra kezdődtek, s személyem eránti tettleges kitörés csurgatékig készen állott. Ekkor Császár Ferenc ő(mé)l(tósá)ga újra hozzám fordulván, és súgván, hogy barátját, Bogyayt a fenyegetett vadságnak kitenni nem akarja (s megvallom kegyelmes uram, magam is kezdettem félteni Bogyayt ha megjelenne), nyilványosan erántam ismétli a r(ende)k előtt, hogy „Bogyay lelép, s hogy ezt bátran nyilatkoztassam a közönséghez, mert bármikor jönnének akiküldött lovasok, más feleletet hozni nem fognak". S most! nem képzelhetni a statusnak nógatását s dühös sürgetését, reám rohan mind, hogy Császár őm(é)l(tósá)g(ána)k kijelentését köteleségem már egyszer nyilván kimondani s a t(öbbi). Ezt tovább elkerülni lehetlen volt. Vérző szívvel, minden reményeimtől egyszerre elütve és kétségbeesve léptem az ablakhoz, s mélj fájdalommal nyilatkoztam, hogy megfontolván minden környülményeket, az igen számos statusnak Bo170 Csács — község Zalaegerszeg szomszédságában.