Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)
MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében
helyre beadandó sérelmes panasza és visgálatért való esedezése 159 legfelsőbb helyen legkegyelmesebben pártoltattnék. Miután a megye tisztes tisztviselői között néhány egyének voltak, kiket becsülettel a hivatalban meghagyni nem lehetett, egyes egyéneknek pedig felfüggesztése személyeskedésre mutatott volna, azért — a fennebbi tárgyak befejezése után — a tisztes hivatalokat mindannyit megszűntettem, azon hozzáadással, hogy aki tisztes hivatalt akar, az újra folyamodjék hozzám. Ebbeli intézkedésemet a k(aro)k és r(ende)k zajos tapssal fogadták. Reménylettem ezáltal a majd folyamodó egyének közül némelyeket a conservatív párthoz nyerhetni, azomban még ezen gyűlés alkalmával tapasztaltam, hogy reményemben tökélletesen megcsalatkoztam. Eddig haladván a tárgyakban, estvéli 7 órakor szállásomon tartandó conferenciára meghívtam a r(ende)ket, és másnap 10 órára a gyűlést és a tisztujjittast kitűztem. Estve 7 órára megjelentek a statusok nevezetes szám(m)al. Mennyire előttem esmére(te)sek a conservatívek, csak hármat vehettem közülök észre; t(udni)i(llik) te(kin)t(e)tes Hertelendy Károly urat, t(ekinte)t(e)s Kónyáry Mihály és Szigethy József, gróf Festetics Tasziló uradalmi ügyvédjeit 160 az ellenzék részéről mintegy 50—60-an lehettek. Kijelentettem a r(ende)knek a conferencia foljtában, miképpen ezt azért tartanám, hogy őket meghalgassam, nyíltan kimondottam, hogy jógáimtól el nem állok, ígéreteket éppen nem teszek, fel fogok jegyezni minden nevet, mellyet bemondanak, de a candidátiót bélátásom szerént fogom tenni. A confferentiában m(é)l(tósá)g(o)s Horváth János kamarás, Oszterhueber József és György, 161 Horváth Vilmos szóllaltak fel leginkább az ellenzék részéről, és oda nyilatkoztak, hogy Bogyay Lajost candidálni sem lehetne. A conservatív részről Hertelendy Károly vitézül kikellt ellenek, s mondhatom lelkiismeretemre, ha csak 10 illj emberem volna, nem hiszem, hogy a conservatív párt nem volna örökre a győztös. Kónyáry és Szigethy táblabírák, s lehet többen, kiket észre sem vehettem, ott ültek, s szót sem emeltek. Nem képzelhetni a dühösséget, mellyel az ellenzék azon argumentatióját, 162 miszerént Bogyayt candidálni nem is lehetne, védelmezte. Megtámadták Bogyay úr caracterét, gyalázták a pártot, kitörtek a legnagyobb illetlenséggel Hertelendy Károly úr ellen, sértették őtet, Hertelendy viszont Őket, s lehet mondani, hogy verekedésen kívül mindent elkövettek, mi a legnagyobb ingerültséget és korlátlan szenvedélyt tanúsíttaná! Nem sikeretlenül szóllítottam fel Őket csendre és rendre, végtén lecsillapodván a zaj, oda nyilatkoztam, hogy miután a tisztujjíttás alkalmával nékem a szavakat, nem az egyéniségeket kelletik tekéntetbe 169 Rumy a kancelláriánál panaszolta be a zalai ellenzéket, kérte a tisztújítást megelőző korteskedés kivizsgálását, a tisztújítás eredményének megsemmisítését, és az új választás megtartását. A helytartótanács visszaküldte Zalába a kérvényt azzal, hogy maga a megye vizsgálja ki az ügyet, így végül semmi következménye sem lett, mert Zalában egyszerűen elfektették az iratokat. (Rumy eredeti feljelentő levele mellékelve a kgy. ir. 1847:2601,-hez.) 160 Kónyáry Mihály táblabíró, uradalmi főügyvéd Csáktornyán; Szigethy József táblabíró, uradalmi ügyvéd Olláron; Festetics Tasziló gróf (1813—1883). 161 Oszterhueber György táblabíró, csabrendeki birtokos. 162 argumentatio — érvelés.
