Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

minden compromitálás ellen biztosítva állana, ha pedig az ellenzék szilárdabb nyilatkozása úgy engedné, akkor részemről átalányos nyilatkozat által fogok azon lenni, hogy kit sem lehessen vádolni. Hozzám jött azomban Hertelendy Károly úr is, de ezen úrral sem voltam szerencsésebb, sőtt inkább ötet önérdeke által úgy elfogulva láttam és tapasztaltam, hogy más, kormányi érdekek felől szóllani sükeretlen fáradság volt, miért is ezen táblabíró úrnak szint azon nyilatkozatot tettem, mint Forintos úrnak. Az igen számosan várt nemeség és a szinte számosan gyülekezett statusok miatt a gyűlést nem a megye teremében, hanem az úgynevezett quartélyház udvarán, t(udni)i(llik) lakásom udvarán kellett megtartani. Héftőn reggel ablakomról néztem tehát igen nagy figyelemmel a rendek és a nemesség öszvecsődülését. Nem olvastam ugyan meg Forintos úr nemeseit, de szemre mérve a 700 helyett alig lehetett 150, de bármennyi is volt számuk, a rendeké szembetűnőleg bizonyára kétannyi volt, mint a nemeségé. Itt közben vetőleg teszem azon alázatos jelentést, miképpen még ez nap délután értésemre esett volna, hogy Forintos úrnak máskor ollj hű nemesége azért nem j elent volna meg a várt számmal, mivel a nemes bírák, kikbe bízott Forintos úr, nemes társaikat a bejövetelre felszóllítani elmulasztották volna. Forintos úrnak illj kevésre öszveolvadott mind intelligentialis, mind nyers erején annyival inkább megdöbbentem, mivel ollj szép diadallal kecsegtetett, s most pártjának szószegése a kormányt vélem együtt a compromittáláshoz közel állítja, mi, biztosan remélyem nem szánt szándokkal, de bizonyosan részéről nem elegendő vigyázattal tett előkészületek miatt történt. Reggel 10 órakor megnyitottam a közgyűlést, tartózkodván minden nemű nyilatkozástól. Csány László kelt fel az első, s a k(aro)kat és r(ende)ket e jelenetre, hogy t(udni)i(llik) ollj számasan lennének, hogy még a megye teremébe sem férnének meg, figyelmeztette, felszóllítván arra, hogy ne tartsanak a sokaságtól, hanem tartsanak öszve méginkább s engedjék kijelenteni reményét, hogy ezen jelenet a megyét még szorosbb kapcsolatokra fogja vezetni s a t(öbbi). Hosszas „éljen" követé ezen szavait, s most Hertelendy Károly emelt szót, panaszolkodván egy bizonyos megyei végzés ellen, melly által a megye Hertelendy Károly úr ellen, mint a Kelemen massae curatora

104 ellen beadott vádra visgálatot, és a környülményekhez képest intézkedést rendelt. Ezen végzést a megye a magam elnöklete alatt hozta, s legtisztább lelkiismerettel mondhatom azt, hogy a legtisztább szándok mellett, sőtt még Hertelendy Károly úr eránt való részrehajlás mellett sem lehetett volna szilárdabb s igazságosbb végzést hozni. De Hertelendy Károly úr ebben személyeskedést keresett, és ollj modorban kelt ki a status ellen, hogy most is csodálkozom, a rendek azon béketürelmét, mellyel őtet számas szónok tellyes szilárdsággal capacitálni akarta. Hertelendy Károly azomban ollj ingerrel, s mondhatom a maga állásáról megfelejtkező dühöséggel szóllott, hogy ennek, reá nézve kedvező következése nem lehet. A dolog annyira ment, hogy azt már a nemesek is 104 Kelemen massae curatora—Kelemen Imre jogtudós hagyatékának (alapítványának) gondnoka.