Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)
MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében
Dáka, 1846. szeptember 21. Bátorkodom ezennel e folyó év september 14-kén és reá következő' napjain tartatott közgyűlésünket 100 tárgyaló hivatalos jelentésemet fó'méltóságodnak legméljebb tisztelettel aláterjeszteni. Hogy azomban ezen közgyűlésről környülményes felvilágosítást adhassak, szükséges annak némely előzményeit említtenem, miképpen Forintos úr már régebb idő olta vélem e gyűlés eránt értekezvén, előttem többször tett Ígéreteit abban öszpontosította, hogy conservatív elvbarátit, kiknek számát mintegy harminczötre mondotta, mind magával felhozni, s egyszersmind támaszul annyi cortest bevezetni szándokolna, mennyi szükséges az ő és elvbarátinak személyes bátorsága helyreállíttására, azomban ezen alkalmat azonnal arra használni akarja, hogy az ellenzék megtöressék azáltal, hogy azok pártuljanak el tőle, kik csak vagy erőltettve most mellette állanak, vagy elijjesztve felszóllalni nem mernek. Ezek voltak fő vonásokban Forintos úrnak igen dicső feltételei, mellyekben őtet minden törvényes módon támogatni ígérkeztem, kérvén őt egyszersmind, hogy csak azon esetre lépne fel illj alakban, ha bizonyos leend a maga dolgában. Közgyűlésünket megelőző napokban Forintos úr nálam ismét Dákán megjelent csak azon végből, hogy fellépése eránt vélem még egyszer értekezhessek. Nyilváníttá ott előttem, hogy elvbarátival most legközelebb múlt napokban Martonfán tartotta volna utolsó gyülekezetét, s hogy megmásíthatlanul abban egyeztek volna meg, miszerént határozottan egész erővel felépendnének. Elvbaráti személyesen mind bejövendnek, mit most minden félelem nélkül tehetnek, minthogy ő és Rumy Károly úr mintegy 4—500 cortest is behozni elhatároztak. Azon kérdésemre, hogy ugyan hányan volnának az imént említett elvbaráti, kik bizonyosan megjelenni ígérkeztek? azt monda, hogy mintegy harminczöten leendnek. Kérdezte most a tárgyakat, mellyekért a kormány érdekében küzdeni kellene, s eleibe adám, hogy miután előttem tudva volna, miképpen az ellenzék engem némelly praesidialis és kormányzási jógáimban gátolni, és azon felül ellenem azt felhozni akarná, hogy a cortesek személyes befolyásom által hozattak volna a tanácskozási gyűlésre, azért első fellépése legyen: először elnöki jógaimatfenntartatni, s másodszor személyemnek corteskedéssel való gyanúsíttása ellen felszóllalni, és miután engem többször arról Zala megye 1846. szeptember 14-i közgyűléséről: ZML. kgy. jkv. és ir. 1846—2715—3517.; kgy. ir. 1846:3894. (A közgyűlés legfontosabb részének gyorsírással készült jegyzőkönyve. Az úgynevezett „gyorsírói jegyzék"-eket ettől kezdve Zala megye Lukács János által betanított gyorsírói, Árvay István és Babos Kálmán készítették.); OL. A 105. Inf. prot. 1846. okt. 5-i (XXXIII.) ülés 8., 10., 12. o.; Pesti Hírlap, 1846. szept. 27. (251. sz.) 209—210. o., okt. 1. (753. sz.) 220—221. o.; Nemzeti Újság, 1846. szept. 25. (357. sz.) 606—607. o., szept. 27. (358. sz.) 610—611. o.; Kónyi 2. köt. 134—151. o.; Ferenczi 2. köt. 53—61. o.; Molnár: Csány, 59. o. Szabolcs megye azt a határozatát újította meg, amelyet a „legfelsőbb parancs" egyszer már eltörölt, és amelynek értelmében a megyében csak választott bírák ítélkezhetnek a törvényszékeken.
