Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

BILKEI IRÉN: Okleveles adatok az ákosházi Sárkány család XVI. századi történetéhez

tesz Kanizsay Orsolya és Nádasdy Ferenc ellen sárkányszigeti castrumának és alsóhahóti birtokának megtámadása miatt.

70 1568-ban, amikor a gazdag és nagyhatalmú zalavári commendator, Mezőlaky Ferenc meghalt, húga fiainak, Sárkány Ferencnek és Vincének 100 frt-ot, unokatestvérüknek, Ambrus fiának, Miklósnak pedig 50 frt-ot hagyott végrendeletében.

71 (Mint fentebb láttuk, a Sárkány és a Mezőlaky családot kettős rokonság fűzte össze.) Az 1570. évi dicalis összeírás már csak néhány faluban tüntet fel Sárkány-birtokot: Tompán 1 quarta, 1 szegény és 1 elhagyott porta, 2 egész és 2 fél porta, Csáfordon 3 új ház. 1572-ben Sárkány János tesz panaszt a kapornaki konventnél, hogy valószínűleg a zavaros időknek köszönhetően a sárkányszigeti castellum officiálisa Beke András szolgálati éve leteltével a castellumot társaival együtt kirabolta és Bánffy Miklós szolgálatába állt.

72 Sárkány Miklóst 1585-ben és 1587-ben is bevádolták birtokok erőszakos elfoglalása miatt Csáfordon és Dabronban.

73 A XVI. században ismert utolsó adatom szintén zálogügylet: Sárkány János özvegye berekszói Hagymásy Anna, 1587-ben zálogba ad gutorfóldei és hahóti birtokrészeket nádasdi Darabos Istvánnak.

74 4. ÖSSZEFOGLALÁS A megye köznemesi társadalmában jelentős helyet elfoglaló népes Sárkány família valószínűleg az egyik meghatározó tényezője volt a XVI. századi Zalának. Különösen a század első három évtizedében töltöttek be fontos szerepet, nevük az országos nagypolitikában is ismert. Jellemző adat a XV. század végéről a család befolyására és hatalmára, hogy 1493-ban Sárkány András megölte Hásságyi István ítélőmestert, de II. Ulászló kegyelmet adott neki, a család semmi bántódást nem szenvedett. Az erről szóló oklevél Sárkány Antal birtokában volt, 1563-ban a halála után felvett hagyatéki jegyzékben az oklevelek között említették.

75 A birtokai alapján a nemesség középrétegéhez tartozó család a korszakra jellemző mobilitást mutatja, van köztük értelmiségi (Lőrinc), országos tisztség viselője (Ambrus), rendi főméltóság servitora (Antal), akik ezeken az utakon kísérelték meg társadalmi presztízsük és vagyonuk gyarapítását. Jellemzőbb azonban ezeknél a többi családtag sorsának alakulása. Mivel a XVI. század közepére egyre kevesebb lett a magszakadás miatt a királyra 70 ZML. XII. 1. hh. Nr. 1927., 1929. 71 Füssy T. i. m. 160—161. 72 ZML. XII. l.hh.Nr. 1689. 73 MOL. Festetics lt. 64. Nr. 252. b. 3—4. 74 Zágrábi Káptalan, hiteleshelyi levéltár. Prot. Broj. 4. 244. p. (Az adatot Degré A. gyűjtéséből vettem.) 78 Bónis Gy. i. m. 276.