Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Srágli Lajos—Tóth János: A Majerszky-per körülményei

biztonságát védték. Néhány esetben az ávósok oktatták a fegyverhasználatra a nemzetőrség tagjait. Nem voltjellemző az új hatalom intézkedéseinek fegyveres nyomatékot adni. Mindenütt sikerült a november közepén érkező megszálló szovjet tankok ellen tervezett fegyveres ellenállást leszerelni. Kielégítő együttműködés alakult ki a szovjet katonák és a magyar dolgozók között. Később a Kádár-rendszer erősödésével a szovjet tisztek magatartása is keményedett, mint ahogy a „hivatalos" vélemény, magatartás is változott, magabiztossá vált. A munkástanács, a szakemberek nem akartak rosszat, mert tudták, hogy előbb, vagy utóbb — egyik, vagy másik rendszernek — újból termelni, dolgozni kell. Ezért szándékosan nem okoztak kárt munkahelyükön. Bázakerettyén egy-két felelőtlen ember sajnos elvágta több mélyszivattyú-himba meghajtómotor ékszíját, de ezt a problémát is hamar kiküszöbölték. A vádlottak előtt utólag sem egészen világos, hogy a forradalom leverése után miért olyan sokára következett a megtorlás. Ugyan néha addig is kellemetlen hírek kaptak szárnyra, egy-két provokáció is történt, mégis az első komolyabb akció az volt, hogy Lovásziban 1957. március 4-én este letartóztatták Farkas Bélát és dr. Korim Kálmánt. A letartóztatás előtt házkutatást végeztek a rendőrök. Kissé komikus tartalmú a házkutatást elrendelő „Határozat", de méginkább a házkutatást rögzítő „Jegyzőkönyv". (4. sz. melléklet, 5. sz melléklet). Bázakerettyéről 1957. április 4-én elvitték Falucskai Lajost és társait Zalaegerszegre, a börtönbe, ahol többször bántalmazták is őket. Baldauf Lajos — ávós múltú — vállalatigazgató közbenjárására egy hét múlva hazaengedték őket. Júliusban a 12 „vádlott" már rács mögött volt. A dolgozók többségét a vizsgálati fogság alatt elbocsátották munkahelyükről. Ennek illusztrálására mellékelem dr. Korim Kálmán „elbocsájtó levelét" — (6—7. sz. melléklet). Dr. Várszegi Lajos még februárban disszidált családjával, ezért elkerülte a "felelősségre vonást". Az ÁVH épületében, a börtönben ki több vagy kevesebb pofont kapott, vagy más — durva — bánásmódban részesült. A „vádlottak" — egy évtől hat évig terjedő börtönbüntetésük alatt — megjárták a zalaegerszegi, nagykanizsai, a budapesti gyűjtő, a Markó utcai, a Váci, a sátoraljaújhelyi és más börtönöket, illetve fogházakat. A börtönélet nagyon változó volt. Erőszakos, durva bánásmód főleg a tárgyalás előtt fordult elő. Volt, akit — olajipari — szakmájában foglalkoztattak, mások angol, német, francia szakkönyvet fordítottak magyarra, megint mások különböző fizikai munkát végeztek. A fellebbezések következtében helybenhagyták, növelték, vagy csökkentették a büntetést. Az elítéltek többnyire az eredetileg kirótt büntetésnek körülbelül a felét töltötték le. A börtönből való kiszabadulás után nehezen — főlegbaráti kapcsolatok révén — kaptak munkát az olajiparban, vagy máshol. 1968-ban még elutasították Korim Kálmán kegyelmi kérvényét. (8. sz. melléklet.) A börtönviselt emberek különösebb karriert már nem tudtak befutni, pedig ismét, hamarosan a legjobb szakemberek között emlegették őket. Pályatársaiknál alacsonyabb beosztásban és kisebb fizetéssel mentek nyugdíjba. Dr. Várszegi Lajos Amerikában él és számára még 1986-ban is megtagadta a magyar állam a hazautazási kérelmet... A vádlottak úgy emlékeztek a két tárgyalásra, mint valami formális eljárásra, amely előre megszabott elvek szerint zajlott. A tanúvallomások, a valós tények több esetben csak „előadási betétként" szerepeltek. Megemlítettek néhány tanút—kollégát—, akik túl lojális vallomást tettek. Egyértelmű volt a per koncepciós jellege, ami a MAORT-per analógiája alapján nem is meglepő. Az elrettentő példa statuálásán túl valószínű koncepciónak látszik a több régi — MAORT-os — szakember félreállítására való törekvés, hogy legyen hely az új — főleg Moszkvában végzett — szakembereknek. A cél érdekében — nem egy esetben — még a világháború alatt elkövetett „bűntényt", katonaéveket, a származást is felrótták egyeseknek, így Rosta Ferencnek, Korim Kálmánnak stb. Az 1989. évi XXXVI. törvény — „az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról" — szerint az elítéltek kérhetik elítélésük semmisnek nyilvánítását és a szabadságvesztés büntetésből kitöltött fogvatartás idejének igazolását. Ezzel valamennyien éltek. (9. sz. melléklet: Igazolás Kulik István részére.) Köszönet illeti a visszaemlékezőket, mert törekedtek tárgyilagosan feltárni a tényeket, a számukra igazságtalan és kellemetlen történéseket. Egy kivétellel mindenki teljesen felül tudott emelkedni a negatív élmények utóhatása, emberi méltóságuk megtépázása alól. Név szerint köszönöm Falucskai Lajosnak, Farkas Bélának, Göncz Istvánnak, dr. Korim Kálmánnak, Kulik Istvánnak, Várkony Rezsőnek, dr. Várszegi Lajosnak, mint elítélteknek, valamint Buda Ernőnek, Csonkás Sándornak, Horváth Róbertnek, Kiss Lászlónak és Pollok Lászlónak, (néhai Rosta Ferencnek), hogy emlékeik felidézésével és dokumentumok átadásával segítették az olajipar-történet eddig elhallgatott eseményének valóságra törekvő feltárását.