Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Csite András: Egy presztízsorientált nagybirtoküzem a

lehetővé. Vagyis Gödöllő és Keszthely abban megegyezik, hogy recesszióban hajtanak végre reformokat az 1790-es években, de az 1800-as évek eleji eltérő mozgást Festetics gróf magatartásával tudjuk megokolni (mint látni fogjuk, ez a fajta viselkedés nem volt eltérő a korban divatozótól). Tudjuk, hogy Festetics György halála után a család anyagi helyzete összeroppan, elsősorban László gróf túlköltekezéseinek hatására. Hasonló a helyzet, mint III. Antalnál volt Gödöllőn. Mivel erre a korra nincsenek feldolgozott adatsorok, csak hipotézisek felállítását kísérelem meg, melyeket a későbbi kutatásnak kell igazolni. — A presztízs jellegű nagybirtoküzem tönkremenetele egyrészt a merev családi kiadásoknak, másrészt a rossz alkalmazkodásnak volt az „eredménye". — A birtokok 1820—1830-as évekbeli újjászervezése már a piaci hatások figyelembevételével történhetett meg. —Az 1830-as évek fellendülése újra kedvező helyzetbe hozta a uradalmat és a nagybirtoküzemi fejlődés korábban elmaradt részfolyamatai, a majorsági földterület növelése és talán a robot minőségi rendezése is megtörtént. 2. A nagybirtoküzemek kialakulásának másik fő időszaka már az 1820— 1830-as évek fordulója volt, ahogy azt mernyei példánk is igazolja, s ebben a korábban a rosszabb piaci elhelyezkedésű, kedvezőtlenebb tulajdoni-igazgatási helyzetű birtokok vettek részt (mivel csak egy vizsgálat áll rendelkezésre, ez a kijelentés is inkább hipotetikus, semmint tételszerű). II. A konjunkturális hatások szerinti alkalmazkodás gátló tényezője volt a termelési struktúra presztízsmotiválta kialakítása, mint azt Festetics György példáján láttuk. Ennek negatívumai recesszió esetén mutatkoztak meg, s hogy mennyire mozdította elő korrekciós folyamatok beindítását, azt egyelőre nem tudom megválaszolni. Viszont azt a kérdést feltehetjük, hogy a gróf viselkedése alapján mely jellemzők sorolhatók a presztízsorientált gazdálkodó ideáltípusához. Wellmann Imre egy 1976-os előadásában

35 foglalkozott a gazdálkodásnak, mint életmódnak racionalitás problémáival. Három fő ideáltípust jegyez fel a korra vonatkozólag. Jí hagyományos feudális felfogás szerint a természet számított a mezőgazdaság fő tényezőjének. Azok a gazdasági írók, kik a reneszánsz idejétől fogva a természetre, s felsőbb hatalmakra való passzív hagyatkozás helyett az emberi munka szerepének igyekeztek nagyobb hangsúlyt adni a gazdálkodásban, szemben a hagyományos megvetéssel, mely a lenézett paraszt földtúrását kísérte, olyan fölfogásnak törtek utat, hogy a mezőgazdaság legősibb, legnemesebb, szabad emberhez legméltóbb foglalkozás. Balásházynál viszont a termelés tényezői között természet és munka helyett a tőke lép előtérbe, s vele kapcsolatban megjelenik a vállalkozás is a befelé fordulás helyett."

36 38 Wellmann, 1977. 36 Wellmann, 1977. 27.