Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Srágli Lajos—Tóth János: A Majerszky-per körülményei

ismét magyar vállalatok alakultak, melyek tevékenységére, összefogására 1957-ben létrehozták a Kőolajipari Trösztöt. A gyakorlati és sokszor teljesen indokolatlan átszervezések önmagukban is kedvezőtlen hatással voltak az iparágban, melyet súlyosbított a szakemberekkel szembeni bizalmatlanság és véleményük figyelmen kívül hagyása. A legkomolyabb gondok azonban a termelés terén jelentkeztek. Az ország kőolajszükségletét biztosító dél-zalai olajmezők termelése az 1940-es évek végére már olyan mértékben csökkent, hogy az nem fedezhette hosszabb távon az igényeket. Ebben részben a mezők kora, részben a mezőknek 1945 utáni túltermeltetése és a beruházások elmaradása —, mely a MAORT rossz pénzügyi helyzetéből következett—játszott jelentős szerepet. 1951-ben, a nagylengyeli kőolajmező felfedezésével úgy tűnt, hogy a problémák megoldódnak. A mező valóban jelentős mennyiségű kőolajat adott. A bajok azonban hamarosan jelentkeztek. Okait a következőkben látta a jelenséget 1954-ben vizsgáló újságíró: „Megdöbbentő volt mindaz, amit megtudtam. Megfellebbezhetetlen fórumok írták elő az olajbányászat—pontosabban a legnagyobb, a nagylengyeli olajmező — tervének nagyarányú megemelését. A szakemberek írásba foglalták ellenvetéseiket, aggályaikat: 1. Az olajmező még fel sincs térképezve, körül sincs határolva, senki sem tudja, mennyi olajat rejt magában. 2. Feltehető, hogy a mező 10—15 esztendőre fedezné az ország olajszükségletét; az is lehet, hogy kevesebb, vagy még hosszabb időre —, de csak egyenletes termelés, a kutatás és fúrás egyidejű, állandó technikai fejlesztése mellett! 3. Az erőltetett termelés következtében viszont a mező elvizesedhet, az olaj egy része bentmaradhat a fóld mélyében, a mező az esetleges 15 esztendő helyett néhány éven belül kimerülhet. Szakembereink véleményével azonosították magukat az itt tartózkodó szovjet olajszakértők is. Mindezek ellenére a felső vezetés nem változtatott követelődző álláspontján." Kövendi Judit e sorokat tartalmazó cikke csak 1956. október 16-án jelenhetett meg, s mint írja, a véleményüket hangoztatókat azzal fenyegették meg, hogy az ilyenek „már jól ismertek a MAORT-szabotázsból", s ez elvette mindenki kedvét a tiltakozástól. Valóban: a MAORT-szabotázs eseményei, a történtek tudata sokáig kísért. Nem csak a visszafogott véleményekben látszik ez, de felismerhető az ötvenes években mindvégig—1956 után is — az a politikai gondolkodás, azok a politikai érdekek, melyek a szabotázs-pert előidézték, s amelyek nyomán a koncepciós ítéletek születtek. Az a feszültség, amely az országban 1956-ban tetőzött, létezett az olajiparban is, sőt az általános okok mellett az említett speciális tényezők hatására még erősebben. Az 1956 nyarán, őszének elején íródott hivatalos jelentések, újságcikkek szerint akkor még minden nyugodt, rendesen folyik a munka. Az október 23-i budapesti események híre már másnap eljutott a zalai olajipari üzemekbe. Az ezekre való reagálás azonban csak másnap—harmadnap történt. Az október 26-i nagykanizsai tüntetésben már részt vettek a Kőolajipari Gépgyár dolgozói is. Bázakerettyén, ahova a Nagykanizsáról naponta bejárók juttatták el a hírt, hogy a szovjet emlékművet ledöntötték, ugyancsak 26-án, e hír hallatára