Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

T. Mérey Klára: Az iparszerkezet történeti gyökerei a Dél-Dunántúlon,

A számok mögött döntő átalakulási folyamat zajlott le, amelynek egyik legfontosabb lépcsője az 1947 augusztusában életbe lépett első hároméves terv során megteremtett iparirányítási új formák kialakulása, majd az 1950 januárjától életbe léptetett 5 éves tervben megvalósult kötelező tervutasításra épülő, centralizált termelés új rendszere volt.

33 Ugyancsak 1950-ben hajtották végre azt a területrendezést, amely Dél-Dunántúlt alkotó négy megye területének határait jelentősen megváltoztatta. 1950. január 1. előtt a Dél-Dunántúl területe az ország területének 20,3%-a volt, majd e rendezést követően ez az arány 18,6%-ra csökkent.

34 Ezt a változást elsősorban a Zala megye területéből Veszprém megyéhez átcsatolt Balaton-parti részek okozták. A terv végrehajtása, amely nemcsak az ipar növekedését, hanem az addigi hazai agrár-ipari struktúra ipari struktúrává váló átalakítását is célul tűzte ki, sok nehézségbe ütközött. A nehézipar pl. Baranyában a fejlesztés élvonalába került. Ide sorolták a bányászatot is. A minisztériumi iparban pl. 1953—1956 között a szocialista ipar teljes termelésének 54—56%-át a nehézipar üzemeiben állították elő. Somogy megyében viszont az élelmiszeripar kiépítése volt a fo feladat. Tolna megyében az ipar könnyűipari arculata kapott nagyobb hangsúlyt, míg Zala megye iparában változatlanul jelentős az építőipar.

35 Az új terveket nyilvánvalóan egy megváltozott szerkezetű társadalommal kellett végrehajtani. Ezt tükrözik vissza az ipari keresők megnövekedett számát mutató és már említett népszámlálási adatok. A megváltozott foglalkozási struktúrának a településekre lebontott adatai mögött azonban Dél-Dunántúl jelentős részét érintő népességcsere is meghúzódik. A székely és csángó lakosság betelepítése a politikailag exponált német lakosság egy részének kitelepítésével történt. Ez befolyásolta az iparfejlesztést, mert a német lakosság körében nagy volt a szakképzett iparosok aránya, az új lakosság viszont nem rendelkezett ilyen hagyományokkal. Ez magyarázhatja meg pl. azt, hogy Tolna megyében 1930-ban a lakosság 6,9%-a volt ipari kereső, 1949-ben arányuk csak 5,1 és az 1950-es évek jelentős iparfejlesztése után 1960-ban is csak 10,2%-ra emelkedett.

36 Dél-Dunántúl ipari fejlődésében jelentős kölünbségek voltak ugyan, de az egész terület iparfejlődésében jelentős felgyorsulás figyelhető meg. A dél-dunántúli és az országos adatok egybevetéséből egyértelműen kiderül, hogy míg 1950 és 1960 között az ipari népesség növekedési üteme országosan gyorsabb Berend T. I.— Ránki Gy.: A magyar gazdaság száz éve. Bp. 1972. A statisztika 1957. évi adatai szerint 1950. június Lelőtt a négy megye területe 1.891.057 hektár volt, az ország területének 20,3%-a. A területrendezés után 1.732.776 ha. A megállapítás alapját képező számadatokat lásd: Andrássy, Erdődi, Bencze és Kárpátiné idézett kézirataiban, továbbá Bencze G.: Zala megye iparának története a felszabadulás után. Zalaegerszeg, 1980. 88. és köv. old. MSK, 86. köt. 46.,+ 51.+ old. adatai alapján. — Az 1970. évi népszámlálás 9/II. 6. és köv. old. Ugyanaz 5. köt. 15—16. old., továbbá 24. köt. adatai alapján. (Az 1970. évi adatokból a szolgáltatóipar hiányzik.)