Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Kövér György: Nobilizált pénzváltók — pénzváltó nemesek. A Baron testvérek Pesten.

Nagykanizsán az első személyi hitellista, akkor pontosan megmutatkozott az is, hogy a vidéki hitelforgalomban a kereskedő-bankárok jóval kisebb szerepet játszottak, mint a fővárosban, viszont a pénzintézetek között domináló takarékpénztárak sem tőkeerejük gyengesége, sem üzletágaik immobilitása miatt nem válhattak egycsapásra a kereskedelmi hitel letéteményeseivé. Azok közé a cégek közé, amelyeket Nagykanizsa kerületében az ún. egyes megterhelés kedvezményére, azaz a legjobb hitelűek közé sorsolásra érdemesítettek, mindössze 9 cég bizonyult méltónak. Ezek között két nagykanizsai pénzintézet mellett olyan kanizsai, barcsi, pécsi kereskedők uralták a terepet, mint Gutmann S. H. (a később gelsei Gutmann), vagy Schapringer I. (aki vidéken szinte kivételszámba ment azzal, hogy terményüzlete mellett Pécsett a banküzletet is gyakorolta).

28 A filiálék alá rendelve az O—

MB ún. mellékhelyeket is szervezett, hogy még mélyebben behatolhasson a helyi hitelrendszerek szövedékébe és az egységes leszámítolási kamatláb révén még szorosabban integrálja a „bankpiacokat". A mellékhelyi funkciókat valamelyik helyi pénzintézet töltötte be. így került sor 1880-ban először a nagykanizsai fiók alatt a pécsi mellékhely megszervezésére, amely 1887 nyarán már maga is fiókká szerveződött. 1886-ban Zalaegerszeg és Kaposvár kért és kapott mellékhelyi státust, míg Tapolca 1893-ban, Keszthely pedig 1895-ben jutott ehhez a lehetőséghez. A mellékhellyé nyilvánítást eleinte a helyi kereskedelmi testületek és pénzintézetek kérvényezték, többnyire a dinamikusan gyarapodó forgalomra és a növekvő hiteligényre hivatkozva. 1886-ban azután már Bécsből ösztönzött hálózati terv szerint szinte kampánnyá lett a mellékhelyek alakítása. Ez vezetett azután oda, hogy az általunk utolsónak felsorolt esetekben, már többnyire nem is a nagy forgalomra hivatkoztak, hanem arra, hogy más, erre méltatlanabb település már korábban hozzájutott a mellékhelyi mivolthoz. Keszthely is természetesen több mint 6000 lakosával érvelt, kimondottan intenzív kereskedelmére valamely termékből ugyanis nem mutathatott rá, viszont nagyszámú, jól szituált, szolid cégeit méltán említette. Nem maradt azonban el az a mondat sem, miszerint „mindenképpen nagyobb a jelentősége, mint Tapolcának, amely egyébként néhány éve bankhellyé lett".

29 Ez a birodalmi hitelpiacba integrált vidék már megengedte újítást kereső, fővárosba szakadt fiainak a visszatérést. Az elmenetelkor nagy előnyt jelentett, hogy a dunántúli városban a magyarosodásban valószínűleg előrébb járhattak,

30 mint a zömmel német nyelvű, Pesten még csak eszmélkedő osztályos társaik. Könnyebbség volt akkor az is, hogy nem kellett szociális közeget váltaniuk. A visszajövetel viszont nem a korábbi társadalmi statusba helyezte vissza Őket, hanem olyan mobilitással járt, amelyben a Baronyi fivérek már azt is megengedhették maguknak, hogy ne kelljen kereskedő-bankárnak maradniuk. 28 MOL Z 1 O—MB 4. cs. 1043. 29 MOL Z 1 O—MB 25. cs. No. 113. 30 Ld. a mellékletben az akkor még ritka magyar nyelvű társasági szerződés példányt, amelyben a névaláírások még németes sorrendet követnek, viszont a keresztnév Benedeknél magyaros, Eduárdnál németes formát mutat."