Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Tilkovszky Lóránt: Széchenyi István Zala megyei uradalmai

trágyaszükségletet biztosító urasági állatállomány takarmányellátását szélesebb alapra helyezhessék. Az uradalom szántóföldjein termett majorsági gabonából nyert szemtermés 4500 pozsonyi méró't tett ki: Poloskáról 1000, Barnákról 2000 p.m. került a pölöskei, Tüttösró'l 1000, Náprádfáról 500 p.m. a baki magtárba. A rétek hozama („szüleség") holdanként mintegy 10 mázsa széna („agg széna") és 4 mázsa sarjú lévén, összesen 9780 mázsa szénát és 3912 mázsa sarjút takarítottak be az uraság rétjeiről. A rétek szaporítása a vizek szabályozásának függvénye volt. A pölöskei gazdaságban 1200 holdat lehetne nyerni a Szévíz mocsaras, bozótos területeiből (Pölöskén 800 holdat, Barnak-pusztán 400 holdat), a baki gazdaságban közel 380 holdat, a Válicka menti bozótok irtásával (Bakon és Félig-Bak pusztán 193 holdat, Tüttösön 186 holdat). Mérnöki (ingénieur, inzsellér) feladat volt a lecsapoláshoz szükséges csatornák (canalis) megtervezése, gondos szintezés (libellatio) alapján. A felfogadott és Pölöskén elszállásolt „berekmetszők" által szélesíttették a meglévő csatornákat is, amelyek egyébként a hordaléktól, növényzettől állandó tisztításra szorultak. Az olyan malmokat, amelyek a víz lefolyását hátrányosan befolyásoltak, vagy alulcsapó-kerekűvel helyettesítették, vagy eltávolították („leszállították"), lerombolták. Majorsági szőlő nem volt az uradalomban. A pincegazdaság a — gyenge minőségű—hegyvám-borok tárolásával, kezelésével, a vendégfogadók borellátásával, s egyéb boreladással foglalkozott. Az uraság pölöskei pincéjében 400, baki pincéjében 260 akó újbort fejtettek le évente. Pölöskén 4 holdas szilváskertje volt az uraságnak, amelynek terméséből pálinkát égettek. Ezenkívül Pölöskén és Bakon 1—1 holdas, Tüttösön 1/4 holdas lucernás kertje (ezekben lendeket és lóherét is termeltek), Félig-Bak pusztán 1/4 holdas káposztáskertje (amelyben répát is termeltek). A pölöskei uradalomban a szántóföldi termelés 1813-ban, a topográfiai felmérés idején, a majorsági földeken éppúgy két nyomásban (calcatura) történt, mint a jobbágyparasztok földjein. Az 1817. évi projectumok azonban arról tanúskodnak, hogy az allodiális birtokon — a továbbra is kétnyomásos Bak és Félig-Bak kivételével, ahol az egyik nyomás őszi vetés, a másik nyomás egészben vagy felerészben parlag („pállag") volt —, háromnyomásos gazdálkodásra tértek át: az egyikbe őszi vetés kerül, 2—3 szántással, a másikba tavaszi, 2 szántással, a harmadik parlagon marad. A következő évben a parlagot vetik be őszivel, az őszi vetés helyébe kerül a tavaszi, s ennek helye marad ezúttal parlagon. A két vetés és a parlag egymásközti váltakozása a harmadik évben válik teljessé, ugyanezen sorrendiség szerint, majd kezdődik elölről. Az őszi vetés egyharmada búza, a többi rozs; a tavaszi vetés túlnyomórészt árpa és zab, de mellettük kukorica is. Ahol soványabb a föld (Barnak-pusztán, Görbőn, Náprádfán), ott — „míg megjavulna" —, a második nyomást is csak félig vetik be, másik fele parlagon marad. A búzaföldeket minden évben trágyázzák; a nyomások, s azokon belül a harmadrésznyi búzaföldek váltogatása folytán 9