A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
csatárláncba rendelte az erdő ellen, melyet az ellenség megszállott. De mert jobboldalról a császári vadászok már oldalba támadtak, balfelől pedig egy divisio vértes fenyegetett bennünket túlszárnyalással, visszavonulást parancsolt Ordódy." 251 Az Ordódy irányításával visszavonuló magyar dandár — soraiban a 7. honvédzászlóaljjal — délután 5 óra körül érkezett a nádasi főúton Nagyszombatra. Ordódy itt átadta a dandárparancsnokságot a rangidős tisztnek; Zinnern őrnagynak, a 7. zászlóalj parancsnokának, ő maga pedig a 2. pesti (71.) honvédzászlóaljjal — Görgey korábbi rendelete nyomán -— Lipótvárra vonult, ahol még aznap átvette a várparancsnokságot. A dandár zöme — így a 7. zászlóalj is — Zinnern őrnagy parancsnoksága alatt ugyanaznap este lóvasúton Szeredre érkezett, és ott éjszakázott. 252 Másnap reggel alig indultak útnak, amikor utolérte őket Guyon ezredes, Görgeynek azzal a parancsával, hogy vegye át Zinnern őrnagytól a parancsnokságot, és vezefjse vissza a dandárt Nagyszombat védelmére. Amíg a dandár zöme Nagyszombatba tért vissza, a 7. honvédzászlóalj — Árvay szerint ekkor már alig 450 főnyi — legénysége Zinnern őrnagy vezetésével Lipótvárba indult, az onnan Guyon által Nagyszombatba visszaparancsolt 71. honvédzászlóalj felváltására. Szinte a véletlennek köszönhető, hogy a zászlóalj ilyen formán elkerülte azt, a Lipótvárba érkezésükkel nagyjából egy időben, még december 16-án történt nagyszombati vérfürdőt, amelyben Simunich megsemmisítő vereséget mért a nádasi dandár Guyon vezette alakulataira. 253 • Lipótvár védői között A 7. honvédzászlóalj Lipótvárba érkezése (és a 71. zászlóalj távozása) után a kis erődítmény védőseregének létszáma alig haladta meg az 1500 főt, ennek is mintegy l/3-át a 7. zászlóalj legénysége tette ki. 25í A vár állapota, felszereltsége, és mind nagyobb távolsága a Windis "h-Grátz elől december 16. után visszavonuló feldunai hadtesttől nem sok jóval biztatták a bentrekedt őrséget. A császári főerők elleni utóvédharcra koncentráló Görgey december 26-án, Győrött kelt utasításában szabad választás elé állította Ordódyt, Lipótvár parancsnokát: „Miután Lipótvár erődje Nádasnak és Nagyszombatnak eleste által, de még sokkal inkább a Vágnak befagyása által számunkra jelen helyzetünkben fontosságát elvesztette; miután sem támpontul egy, azon vidéken manövrirozó hadtestnek, sem menedékül neki nem szolgálhat, s a várőrség Makk őrnagy kijelentése szerint egy rendes várhad részérőli szabályos ostromlást alig 3—5 napig, egy mozgóhad általi ostromlást legjobb esetben legfölebb 14 napig képes kiállani; annálfogva önnek saját legjobb belátására bizatik, ezen várat azon pillanatban odahagynia, amelyen túl az erősségnek további védelmezése annak összes tüzérségi felszerelését céltalanul csak az ellenség kezébe juttathatná. De mielőtt ön magát ezen lépésre elszánná: elébb azon meggyőződésre kell jutnia, hogy az említett vártűzérségi fölszerelést csakugyan meg is mentheti. Ha ön a kellő elszállítási eszközök előteremtését lehetetlennek nyilvánítja: akkor tartsa az erődöt a végsőkig! — Az alternatíva tehát így áll: vagy ott hagyni a várat, de az ágyukat megmenteni — vagy tartani a várat.
