A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

csatárláncba rendelte az erdő ellen, melyet az ellenség megszállott. De mert jobboldalról a császári vadászok már oldalba támadtak, balfelől pedig egy divisio vértes fenyegetett bennünket túlszárnyalással, visszavonulást paran­csolt Ordódy." 251 Az Ordódy irányításával visszavonuló magyar dandár — soraiban a 7. honvédzászlóaljjal — délután 5 óra körül érkezett a nádasi főúton Nagyszom­batra. Ordódy itt átadta a dandárparancsnokságot a rangidős tisztnek; Zinnern őrnagynak, a 7. zászlóalj parancsnokának, ő maga pedig a 2. pesti (71.) hon­védzászlóaljjal — Görgey korábbi rendelete nyomán -— Lipótvárra vonult, ahol még aznap átvette a várparancsnokságot. A dandár zöme — így a 7. zászlóalj is — Zinnern őrnagy parancsnoksága alatt ugyanaznap este lóvasúton Szeredre érkezett, és ott éjszakázott. 252 Másnap reggel alig indultak útnak, amikor utolérte őket Guyon ezredes, Görgeynek azzal a parancsával, hogy ve­gye át Zinnern őrnagytól a parancsnokságot, és vezefjse vissza a dandárt Nagyszombat védelmére. Amíg a dandár zöme Nagyszombatba tért vissza, a 7. honvédzászlóalj — Árvay szerint ekkor már alig 450 főnyi — legénysége Zinnern őrnagy vezetésével Lipótvárba indult, az onnan Guyon által Nagy­szombatba visszaparancsolt 71. honvédzászlóalj felváltására. Szinte a vélet­lennek köszönhető, hogy a zászlóalj ilyen formán elkerülte azt, a Lipótvárba érkezésükkel nagyjából egy időben, még december 16-án történt nagyszombati vérfürdőt, amelyben Simunich megsemmisítő vereséget mért a nádasi dandár Guyon vezette alakulataira. 253 • Lipótvár védői között A 7. honvédzászlóalj Lipótvárba érkezése (és a 71. zászlóalj távozása) után a kis erődítmény védőseregének létszáma alig haladta meg az 1500 főt, ennek is mintegy l/3-át a 7. zászlóalj legénysége tette ki. 25í A vár állapota, felszereltsége, és mind nagyobb távolsága a Windis "h-Grátz elől december 16. után visszavonuló feldunai hadtesttől nem sok jóval biztatták a bentre­kedt őrséget. A császári főerők elleni utóvédharcra koncentráló Görgey de­cember 26-án, Győrött kelt utasításában szabad választás elé állította Ordó­dyt, Lipótvár parancsnokát: „Miután Lipótvár erődje Nádasnak és Nagyszombatnak eleste által, de még sokkal inkább a Vágnak befagyása által számunkra jelen helyzetünkben fontosságát elvesztette; miután sem támpontul egy, azon vidéken manövrirozó hadtestnek, sem menedékül neki nem szolgálhat, s a várőrség Makk őrnagy kijelentése szerint egy rendes várhad részérőli szabályos ostromlást alig 3—5 napig, egy mozgóhad általi ostromlást legjobb esetben legfölebb 14 napig ké­pes kiállani; annálfogva önnek saját legjobb belátására bizatik, ezen várat azon pillanatban odahagynia, amelyen túl az erősségnek további védelmezése annak összes tüzérségi felszerelését céltalanul csak az ellenség kezébe juttat­hatná. De mielőtt ön magát ezen lépésre elszánná: elébb azon meggyőződés­re kell jutnia, hogy az említett vártűzérségi fölszerelést csakugyan meg is mentheti. Ha ön a kellő elszállítási eszközök előteremtését lehetetlennek nyil­vánítja: akkor tartsa az erődöt a végsőkig! — Az alternatíva tehát így áll: vagy ott hagyni a várat, de az ágyukat megmenteni — vagy tartani a várat.

Next

/
Thumbnails
Contents