A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

egy mély árkú hegyipatak hídját az ellenség felszedvén, míg azt helyreállítottuk, elmenekültek."

J;,:! Simunich elillanását az tette lehetővé, hogy Ordódy csapata — Guyon többszöri sürgetése ellenére — az utolsó pillanatban indult el Lipótvárról, és csak akkor ért Jablonicra, amikor Guyon. A Miava hídját így nem Ordódy szedette fel, hanem a császáriak a magyarok előtt.

19/1 A 7. zászlóalj — és a magyar Csapatok zöme is — november 4-én Szenicen éjszakázott, majd másnap reggel továbbindulva, 5-én este felé érte el Holicsnál a Morva folyót (az osztrák—magyar határt). Miután a folyó hídját a magyarok nem rombolták le, Simunich időben, veszteség nélkül vissza tudott vonulni, Guyon csapatai már csak hűlt helyét találták.

195 Aznap éjjel a 7. honvédzászlóalj 3. százada előőrsön volt a Morva folyó partján. „Éjjel a tűz mellett eldőzsöltünk — emlékezik Árvay —, midőn egyszer Rainer századosunk odajött heted magával, kik közül két vagy három tüzér volt, egyéb fegyvere nem volt rövid kardjánál, tőlem néhány embert kért segítségül. A Morva folyón, közel hozzánk, nagyobbszerű malom volt, abba a császáriak betódultak, megszállták. Azt akarta meglepni, és elfogni a németeket. Nem akartam adni neki segélyt, mert előőrsről nem szabad távozni senkinek, de végre annyira ostromlott, hogy adtam néhány embert neki. Vesztére történt, mert tiszta, holdvilágos idő lévén, az emeletes malom ablakából meglátták közeledését, s lövésre készen várták. Amint a malom ajtajához ért, lövés dördült el bent, s felfedezve lévén támadása, jónak látta viszszavonulni csekély népével. Amint visszafordult, újabb lövés történt, s a golyó Rainer századosnak a lapockája alatt hatolt a mellébe, s elől megakadt. Emberei hazaszállították szállására, hol egypár nap múlva meghalt, ö volt zászlóaljunk legképzettebb, s leglelkesebb tisztje, jóllehet császári generálisnak volt fia, katonai nevelésben részesült. Testtel, lélekkel szolgálta a magyar ügyet."

196 November 6-án futár érkezett Görgeytől, hogy Guyon a várható császári támadás elől húzódjon vissza Nagyszombatig. A visszavonulás azonnal megkezdődött; a 7. honvédzászlóalj aznap még Szenicen éjszakázott, majd 8-án érkezett meg Nagyszombatba.

197 ElŐőrsöii a Kis-Kárpátokban November 9-én Görgey egy dandárnyi erőt — köztük a 7. honvédzászlóaljat — visszarendelt Nádas—Binyóc—Szomolán térségébe, a Kis-Kárpátokon át Jablonicról Nádasra vezető út elzárására.

198 Guyon álláspontja az volt, hogy a nádasi szorost „hat, legfeljebb nyolc gyalogszázaddal és nyolc ágyúval még sokkal nagyobb számú ellenség ellen hosszú ideig védelmezni lehet". Ilyenformán november 11-én Kossuthnak írt levelében indítványozta „négy dupla blokkházak felállítását, melyekben hat ágyúnak és nagy zászlóaljnak helye lehetne. [...] Ezen intézkedések által — tette hozzá — ezen vidék egy tízszernyi nagyobb erő ellen védelmeztethetnék"

199 Kossuth már november 13-i levelében tudatta Guyonnal, hogy pártolja az ötletet, és még aznap utasította Csány kormánybiztost a 4 db, kettős „blokkház" építési költségeinek kiutalására.

200 A tervezett erődítmény azonban nem készült el, mert Görgey — aki szerint Nádast könnyű az ellenségnek hátbatámadni, így annak megerősítése értelmetlen — még november 11-én leváltotta Guyont a dandár éléről. (Gör-