A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
BONA GÁBOR: AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG ZALA MEGYEI SZÜLETÉSŰ TISZTJEI
ban rövidesen tisztázódott, sőt miután az is kiderült, hogy egy magas rangú volt császári tisztről van szó — akik közül csak kevesen csatlakoztak a honvédsereghez — Kossuth nagyot gondolt. December 1-én honvédezredessé, s még e hónap 22-én a császári kézen lévő aradi várat ostromló csapatok parancsnokává nevezte ki. A döntés logikus volt, hiszen az újdonsült ezredesnek — sőt 1849. január 1-től már tábornoknak —, mint egykori mérnökkari tisztnek rendelkeznie kellett a várostromhoz szükséges ismeretekkel. Ráadásul Aradot is ismerte, miután egy ideig ott szolgált. Nem is ezzel volt a baj. Gaál mérnöki szaktudását latba vetve január folyamán megépített ostrom-műveivel úgy körülzárta az aradi várat, amint az a korabeli nagykönyvekben — illetve szakkönyvekben — meg volt írva. A seregvezénylethez azonban nem értett. Ez február 7-én bizonyosodott be, amikor egy császári felmentő sereg elől, lanyha ellenállás után egészen Battonyáig vonult vissza. Indokolatlanul, amit egyik alparancsnokának, Asztalos századosnak az ellenpéldája bizonyított, ö néhány századával hősi harcban ugyanaznap végül is kiverte Arad városából a Maros bal partjára merészkedett császáriakat. Ezzel lényegében Gaál hadvezéri pályafutásának vége is szakadt. Az eseményekről értesülő kormány február közepén felmentette beosztásából. Szaktudása azonban nem volt nélkülözhető. Ezért előbb, mint a honvédsereg hadmérnökkari szakfőnökét, 1849. június 1-től pedig, mint országos erődítési főigazgatót alkalmazták. A mérnökkar szervezésének feladatát, illetve különböző erődítési munkálatok vezetését látta el, (így pl. 1849 májusában az ő irányításával kezdődött meg a Tihanyi félsziget erődítése) a július 24-én — saját kérésére — bekövetkezett nyugdíjazásáig. A szabadságharc leverését követően a Balaton-felvidéken bujkált, majd szeptember 12-én önként jelentkezett a császáriaknál. Pesten majd Aradon folyó hosszas hadbírósági vizsgálat után kötél általi halálra ítélték (1850. febr. 24.), melyet azonban Haynau kegyelme 20 év várfogságra változtatott (1850. márc. 4.). Az aradi fogságban emlékiratai megírása közben megvakult és 1854. november 30-án a pesti rabkórházban hunyt el. 7 Asbóth Lajos honvédezredes Keszthelyen született, 1803. június 20-án; vallása evangélikus. Asbóth Jánosnak, a kor ismert mezőgazdászának, a keszthelyi Georgikon igazgatójának volt a fia. Maga a család Franciaországból származott, s a hugenotta-üldözések idején került Magyarországra, ahol, a XVII. században magyar nemességet kapott. Gaálhoz hasonlóan Asbóth is a katonai pályát választva 1817-ben a bécsi hadmérnöki akadémiára került, majd 1820-ban egy vértes (lovas)-ezredben kezdte meg szolgálatát. 1843-ban már százados volt, amikor tiszti karrierjének hirtelen vége szakadt. Lóról esve súlyos sérüléseket szerzett, minek következtében nyugállományba helyezték. Krassó megyében, Lúgoson telepedett le. 1844-ben feleségül vette Asbóth Flórát, aki különben unokatestvére volt, és a szabadságharc kitöréséig földet bérelve „mezei gazdálkodással" foglalatoskodott.
