A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

BONA GÁBOR: AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG ZALA MEGYEI SZÜLETÉSŰ TISZTJEI

Mindezek alapján próbáljuk meg röviden rekonstruálni, hogy milyen társadalmi rétegekből és csoportokból kerültek ki az 1848/49-es honvédsereg Zala megyei származású honvédtisztjei. Részben már a nevekből kitűnik, hogy mintegy kétharmad részük a megyében honos közép- és kisnemességből származott. E kategóriát további három csoportra oszthatjuk. A volt — 1848-ban aktív, nyugalmazott, vagy kilépett — cs. kir. tisztek csoportjára, azokra, akik vármegyei hivatalnokként, vagy ügyvédként, gazdatisztként lettek honvédtisztek, végül az u. n. jurátus ifjúság kategóriájára: diákok, jogvégzett, de még az ügyvédi vizsgát le nem tett fiatalok. Mindez nem egyedi jelenség, hiszen országosan hasonló volt a helyzet. A honvédsereg tisztikarának összetétele össz-egészében és megyénkénti bontásban is hasonló eredményt mutat. A másik csoport a nem nemeseké. Elsősorban azok az aktív, vagy kiszolgált cs. kir. altisztek tartoznak ide, akik katonai előképzettségük következtében lehettek a szabadságharc folyamán honvédtisztek. E csoport másik — kisebbik felét — kereskedők és mesteremberek alkotják. Az utóbbiak — tehát a nem nemesi születésűek — között számos német — Bodenburg, Honig, Kaiser, Pehm, Pserhoffer, Redl, Riegler stb. — és délszláv — Blasinsits, Nucsecz, Paulovics, Wrantsits — hangzású nevet találunk, mintegy szinkronban azzal a ténnyel, hogy a megye német és horvát nemzetiségű lakosainak döntő többsége támogatta a magyar szabadságharcot, azzal azonosult. Ugyanez a megyebeli zsidóságra is vonatkozik: hat izraelita vallású, Zala megyei születésű honvédtisztről van tudomásunk. A tisztek születési helyét vizsgálva érdekesség, hogy jelentős részük a korabeli Zala megye balaton-f el vidéki járásaiból származott. A tény valószínűleg azzal függ össze, hogy a megye nemességének számban és jelentőségben egyaránt meghatározó része szintén itt koncentrálódott. Végül a vallási hovatartozásról néhány szót. Kétségtelen, hogy azon túlmenően, miszerint a korabeli Magyarország görögkeleti vallású lakóinak — a szerbeknek és a románoknak a — döntő többsége a magyarok ellen fordult, aminek persze nem vallási okai voltak, a vallási hovatartozásnak a forradalom és szabadságharc szempontjából nem volt különösebb jelentősége. S természetes, miszerint a döntően katolikusok lakta Zala megyéből származó 48-as honvédtisztek nagy többsége is ezt a vallást követte. A vallási hovatartozás megjelölését mégis szükségesnek tartottam egy fontos gyakorlati okból. A tanulmányomban felsorolt személyek — sajnos gyakran hiányos, s néhol tán hibás — adatai a születési, vagy halálozási adat, valamint a vallás ismeretében ugyanis a helyi egyházi anyakönyvekből pontosíthatók. Ajánlom Zala megye helytörténészeinek, a szűkebb hazájuk történetét kutatók szíves figyelmébe!