A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

napon a dandár parancsnokságát ideiglenesen Csúzy Pál őrnagy vette át Kisfaludy helyett, aki megbetegedett. Szintén ezen a napon egy század utászt is beosztottak a dandárba; ezt azonban a későbbi harcrendben sem regisztrálták. Június 2-án Knézic Károly vezérőrnagy, a III. hadtest parancsnoka megszemlélte Szekulits hadosztályát; Szekulits a szemle után örömét és megelégedését nyilvánította a csapatok „magok tartásáért". Délután az egyes zászlóaljakat fürödni vitték félórás időközökben. Egyszerre legfeljebb két zászlóalj lehetett távol a táborból. Szekulits aznapi parancsában felszólította a tiszteket, ügyeljenek arra, hogy „a honvédek a városban csapatosan ne széledjenek, valamint vizet, fát és a többit egyszerre, tiszti felügyelés alatt vétessenek ki". Ezen a napon Kisfaludy őrnagy visszatért, s átvette dandára parancsnokságát. A június 2-i fürdésnél több honvéd a Nyitrába fulladt; ezért Asbóth és Szekulits megrótták a felügyelettel megbízott tiszteket. A június 5-én kiadott napiparancs szerint Szekulits hadosztályának kellett adnia az ágyúfedezetet, a fogház és a pénztár őrizetét mindaddig, amíg ez a hadosztály Érsekújváron maradt. Ezen a napon az 56. zászlóalj 16 főt küldött „az élelmi szekerek rendesebb megőrzésére". A délutáni gyakorlat alkalmával a csapatoknak az előnyomulva és hátravonulva tüzelést arcjáratban, a csapatban rohanást és a századonkénti négyszögben történő fegyverváltoztatást; másnap reggel pedig ez utóbbit kellett zászlóalj négyszögben gyakorolniuk. Szintén ezen a napon kilenc fő- és altisztet vezényeltek át az újonnan alakuló 97. és 98. zászlóaljakhoz. Június 6-án az 56. zászlóalj adta a Szekulits-hadosztálynál a harckészültséget. Ezen a napon a 61. zászlóaljat átvezényelték Kisfaludy dandáréba; helyette a 60. zászlóalj került át Sztankó Soma dandáréba (a korábbi Mihályi-dandárba). Ez azt jelentette, hogy a hadtest két legerősebb zászlóalja egy dandárba került, s ezáltal némileg kiegyenlítődtek az egyes dandárok közötti létszámeltérések. Június 7-én hadtestnél istentiszteletet tartottak, amelyhez a legénység „borjú és fegyver nélkül, töltéstáskával és szuronnyal, az altisztek pedig borjú nélkül, fegyverrel" álltak ki. Asbóth elégedett volt a csapatok magatartásával, csak arra figyelmeztette a tiszteket, „hogy szemle menetnél (defilieren) a lépést és distanciát jobban tartsák". Június 9-én Mikovényi zászlóaljparancsnok — betegsége miatt — ideiglenesen Pirovits Károly századosnak adta át a zászlóalj parancsnokságát. Másnap Asbóth ezredes megdicsérte a Szekulits-hadosztályt a pontos és gyors szolgálatokért, s ugyanakkor megrótta a Mándy-hadosztályt „katonátlan lassúságáért". Június 11-én az 56. zászlóalj adta a Szekulits-hadosztálynál a harckészültséget. Az 5. század ágyúfedezeten, a többi készültségben volt. Ezen a napon a hadtest teljes létszáma 8547 fő volt, 51 ágyúval. Az 56. zászlóalj (793 fő) továbbra is Kisfaludy dandáréban szolgált. Nem tudni, miért, de a harcrendben továbbra is a 60. zászlóalj szerepelt mellette (761 fő) és nem a 61. A dandárhoz tartozott még két század a 17. (Bocskai) huszárezredből (240 fő), 80 kun lovas és Kövesy főhadnagy hatfontos gyalogütege (159 fő, 8 löveg). Az 56. immárom a hadtest legerősebb zászlóalja volt; a Kisfaludy-dandár viszont továbbra is a leggyengébb volt a hadtest négy dandára közül. A június 1-i létszámhoz képest 6 löveggel nőtt a hadtest tüzérsége; a legénységi állomány viszont 950 fővel csökkent. Ezt a jelentős, 10%-os csökkenést csak részben magyarázza az a tény, hogy a hadtestből tucatnyi fő- és