A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

ld. Nádosy okt. 20-i válaszát: ZML ÁB ir. 1848:2207. Csertán a Perczellel folytatott megbeszélésről: uo. 2226. Perczel okt. 24-27-i levelei: MOL OHB 1848: 1801. és ONőHt. 7103. (OHB-iktatószáma 1848: 2043.) A bizottmány okt. 30-i felirata: MOL ONőHt. 6999. A zászlóalj átszervezése és Gyika kinevezése körüli bonyodalmakra ld. Molnár 120—121. és 123. és Közlöny, 1848. nov. 12., 14., 18. Kossuth okt. 26-án utasította Nádosy ezredest, hogy intézkedjen a zalai zászlóalj honvéddé való átszervezéséről. MOL OHB 1848: 1801. és KLÖM XIII. 294. Érdekességként megjegyzendő, hogy Csillagh Lajos első alispán nov. 2-án azt javasolta Nádosynak, hogy ha Gyikát nem lehetne kinevezni a zászlóalj őrnagyává, bízzák ezt a tisztet Ihász Dániel századosra, akit az ONőHt küldött ki 600 újonc átvételére. MOL ONőHt 7383. A Haditanács nov. 9-én Perczel véleményét kérte ki az ügyben, noha ekkor már a Haditanácsnál volt a tábornok azon levele, amelyben Gyika kinevezését javasolta, uo. 7103. Gyika és tisztikara kérelmére ld. még Nóvák 151. és ZML ÁB ír. 1848: 2426. Görgei az önkéntes tisztek vizsgáztatásáról: Steier I. 153. és 170—171. 11 A zászlóalj társadalmi összetételére ld. Molnár 121. Az összevetés a 7. zászlóalj önkénteseinek adataival: Molnár András: A 7. honvédzászlóalj zalai önkéntesei. HK 1987/4. 759. Az országos összehasonlító adatok: Urbán 1973. 182—184. és 264—265. 12 Az okt. 7—14. között történtekre ld. Molnár 118—119. A szemtanúi beszámoló: MOL R 110. Kossuth Hírlapja iratai. 2. tétel d. sz. A tapolcai zászlóalj hazabocsátására ld. Csány okt. 12-i jelentését közli KLÖM XIIL 177. Megjegyzendő, hogy a Vigyázó zászlóaljában szolgáló Kisfaludy Móric-féle egy századnyi szabadcsapat" nem oszlott fel, hanem csatlakozott Perczelnek a Muraközbe vonuló erőihez, s csak november elején tért haza. Ld. erre Perczel nov. 3-i és 13-i jelentéseit, MOL OHB 1848: 2291. és ONőHt. 6984. (OHB-iktatószáma 1848: 3660., HM-iktatószáma 1848: 8581.) 13 Perczel feladatára és mozdulataira ld. különböző leveleit, Görgey—Katona 335., (okt. 9., Görgeihez), MOL Csány IBA 80., 100., 209. (Csányhoz okt. 11., 13., 14.) Nagyjából pontosak a „Skizze..." (ld. 8. jz. adatai, de ezeket a jelentések alapján kiigazítottam. Csány okt. 8-i utasítását ld. MOL Csány KLI 465. Kossuth okt. 14-én érkezett utasításának tartalmára ld. még KLÖM XIIL 180. Perczel Mura-menti és muraközi hadjáratának történetét a múlt század végén felhasználható források alapján ismerteti Nóvák 122—146. A különböző hadtörténeti feldolgozások, Rüstow. Gelich, Breit, meglehetősen szűkszavúan foglalják össze az eseményeket. Ezért tartottam szükségesnek tanulmányom e részében kicsit bővebben foglalkozni a hadieseményekkel. Az emlékiratirodalomból kiemelendő még: Vahot—Gánóczy I. 45—48., (Jalovics György) az újabb feldolgozások közül pedig Kedves Gyula komoly emlékiratirodalmat feldolgozó tanulmánya. HK 1990/2. 99—105. és László Károly és Meszéna. A letenyei és kottori ütközetekre ld. Perczel hadi jelentéseit, MOL OHB 1848: 1493. és 1570. és KLÖM XIIL 247— 248. Az 1848: 1570. sz. alatt iktatott jelentés kivonatát a Közlöny okt. 22-i száma alapján közli Nóvák 126—127., Szilágyi 420—430., Breit I. 81—82. A zalai zászlóalj és a Hunj^adi-zászlóalj szerepére a határőrök elfogásában ld. Nóvák 124—125. és 234—235. (Kerkápoly Tivadar emlékezése, azonos szöveggel) és Abafi Lajos: Perczel Mórról. Hazánk, IX. k. 84. (Nagy Ferenc, 50. honvédzászlóalji százados levele Kossuth Lajoshoz, eredetije ma ZML Letétek a sümegi Kisfaludy Emlékmúzeumtól átvett iratok, 1848—1849.) K Perczel levelei serege összetételéről és szükségleteiről: MOL OHB 1848: 1754. és 1801.; okt. 27-i felterjesztése MOL ONőHt. 7103., a nov. 3-i 7222. A Buritscsal folytatott fegyverszüneti tárgyalásokra ld. okt. 27-i és 30-i jelentéseit, MOL OHB 1848: 2044., a második kivonata MOL ONőHt 6989 és a stájer határszéli városok törvényhatóságaihoz intézett okt. 26-i kiáltványát, közli Pap II. 187—188., Gelich I. 478—479. és Nóvák 133—134. Horváth Mihály I. 476—478., „az annyiszor kárunkra vált magyar lojalitással" magyarázza azt a tényt, hogy Perczel nem lépte át sem Stájer-, sem Horvátország határát, s hibáztatja őt azért, hogy ezt elmulasztotta, sem ezáltal nem nyújtott támaszt Jellacic ottani ellenzékének. Ezt a szemrehányást jogosnak fogadja el Borús József is: A szabadságharc honvédserege és hadműveletei 1848—1849. In: Borús József—Andrássy Antal: örök-