A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
nek megfelelően intézkedtek. Augusztus 2-án reggel 8-kor Pongrácz jelentette, hogy a hadtest megérkezett Debrecenbe, s hogy a velük szembenálló erő létszáma 15 000 fő lehet. A hadtest megtette a szükséges előkészületeket egy ellenséges támadás visszaverésére; másnap Derecskére vonulnak. A Nagysándorral szembenálló erő azonban jóval nagyobb volt; Paszkevics tábornagy legalább 50 000 embert vonultatott fel vele szemben. Emellett Nagysándor szerencsétlenül állította fel csapatait; a csatarend előtt kukoricás húzódott, jobbszárnyán a meg nem szállott Nagyerdő; emellett ide rendelte fel a hadtesthez a tiszai átkelés után csatlakozott, s többnyire újoncokból álló Korponay-hadosztályt is. Az ütközet ennek ellenére jól indult; a magyar tüzérség sikerrel akadályozta meg az orosz lovasság előnyomulását. A balszárnyon álló Máriássy-hadosztály is jó állásban kezdhette a csatát; a balmazújvárosi út ezen oldalán régi földsáncok állottak, s szolgáltak fedezékül mind a gyalogságnak, mind a tüzérségnek. A magyar tüzérség sikerén felbátorodva, Nagysándor megparancsolta Máriássynak, hogy csapataival nyomuljon előre. Máriássy szerint inkább visszavonulni kellett volna, felhasználva az alkalmas pillanatot a csata félbeszakítására, de aztán eleget tett a parancsnak, s lépcsőzetesen megindította előre zászlóaljait. Két zászálóalját és egy ütegét tartalékban hagyta. Azonban alig kezdődött meg az előnyomulás, irtózatos kiabálás és zaj hallatszott a jobbszárny háta mögött, majd orosz lovastömegek tűntek fel a magyar tartalék oldalában és hátában. Paszkevics lovassága ugyanis megtámadta és felmorzsolta Korponay hadosztályát, maid elkezdte felgöngyölíteni az egész magyar hadtestet. Máriássynak még sikerült időben kivonnia hadosztályát a nagyobb veszedelemből; ütegeit két zászlóalj kíséretében előre küldte Derecske felé, másik három zászlóaljjal pedig fedezte azok visszavonulását. A 47. honvédzászlóalj szerepéről Egressy csak annyit ír, hogy az „két huszárszázaddal a Nagysándor és törzskara fedezésére egy távolabb eső magaslaton állt". Valószínűnek látszik tehát, hogy ez a zászlóalj mindvégig tartalékban volt; erre mutat az is, hogy az I. hadtest augusztus 8-án kelt harcrendjében a zászlóalj továbbra is 850 fővel szerepel, mint július 27-én/ 12 A vereség után az I. hadtest Derecskén és Berettyóújfalun keresztül Várad-Püspökire vonult; az utóvédet mindvégig a Máriássy-hadosztály alkotta. Várad-Püspökiről a hadtest 5-én Gyapjúra, 6-án Nagyszalontára, 7-én Nagyzeréndre, 8-án Simándra és 9-én Aradra érkezett, 10-én Görgei a hadtestet Vingára indította, hogy helyreállítsa az összeköttetést a Temesvár környékén tudott, Bem altábornagy vezette déli magyar fősereggel. A hadtest balszárnyát Máriássy hadosztálya alkotta. Németság községnél a hadtestparancsnok azt a hírt vette, hogy egy erős cs. kir. oszlop közeledik felé. Ezért állást foglalt Németság előtt. Itt várta be Schlik altábornagy két dandárénak támadását. Schlik megkísérelte átkarolni a magyar balszárnyat, mire Nagysándor visszavonta erőit. Az ütközet alatt egy sebesült honvédtiszt érkezett a magyar csapatokhoz, aki közölte, hogy az előző napon a déli fősereget súlyos vereség érte Temesvárnál, s így az kénytelen volt Lúgosra visszavonulni. Az ezt követően történtek közismertek. A temesvári vereség hírét véve Görgei felszólította Kossuthot és a kormányt a lemondásra abban a reményben, hogy a szembenálló orosz csapatok fővezérsége vele még mindig inkább hajlandó lesz tárgyalásokba bocsátkozni, mint a polgári vezetéssel. A további
