A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

különítményt, majd aznap este a rárosi hídnál foglalt állást. Az éjszaka folyamán vaklárma tört ki; a pánik az I. hadtestről átterjedt a másik kettőre is, s így a sereg rendetlen futásban érkezett meg július 19-én Losoncra. Július 20-án az I. hadtest Apátfalván, 21-én Rimaszécsen, 22-én Vadnán, 23-án Sajószentpéteren foglalt állást. A Máriássy-hadosztály 24-én délig itt maradt, majd 25-én bevonult a hadtest másik két hadosztályához Szikszóra. A Miskolc környéki harcokban ez a hadtest nem vett részt. A görömbölyi és zsolcai ütközetek után Görgei a Hernád mögött vonta össze csapatait; az I. hadtest Csanálostól Dobszán át Baksáig foglalt állást. Július 27-én arról értesülve, hogy az oroszok már átkeltek a Tiszán, Görgei elindította csapatait a Tisza bal partjára. Nagysándor hadteste július 28-án Legyesbényénél, majd Megy aszónál foglalt állást. A július 28-án kiadott diszpozíció szerint a hadtestnek a legyesbényei állást akkor kellett elhagynia, amikor a VII. hadtest elvonulása óta már három óra eltelt. Ezt követően egyik gyaloghadosztályát a Bodrogkeresztúrra vezető út két oldalán, a Zombori kettős nevezetű csárda mögötti magaslatokon, a másikat a Tárcáira vezető út fölötti magaslatokon kellett csatarendbe állítania, s a netán támadó ellenséget mindenáron visszavernie. Amint a hadtestparancsnok megkapja az írásos parancsot, kezdje meg a visszavonulást. Az első gyaloghadosztályt a Bodrogkeresztúr feletti öreg kastély melletti, a másikat Tarcal községen keresztül vezető úton vonja vissza. Tokajban foglaljon ismét állást, majd az átkelés után rombolja le a tokaji hidat. Rakamazon főzzön meg, majd a következő menetrendben vonuljon vissza: július 30-án Rakamazról Nyíregyházára, 31-én Űjfehértóra, augusztus 1-én Hajdúhadházára, 2-án Debrecenbe, 3-án Derecskére, 4-én Berettyóújfalura. A hadsereg másik oszlopa, a III. és VII. hadtestek és Görgey Ármin hadoszlopa Nyíregyházáról Nagykállón, Nyíradonyon, Vámospércsen, Nagylétán és Kismarján át folytatják visszavonulásukat. Görgei elhatározását két tényező magyarázta. Egyrészt az I. hadtest volt a hadsereg legkevésbé leharcolt része; hiszen a július 15-i csata óta nem volt tűzben. Másrészt két oszlopban visszavonulva, a hadsereg élelmezése könnyebb, és mozgékonysága nagyobb lett. Nagysándor tehát az oldalvéd szerepét kapta. A hadtest teljes létszáma 1849. július 27-én 10 630 főből és 42 lövegből állott. Ennek ütközetlétszáma 9663 főt számlált. A Máriássy-hadosztály teljes létszáma 4101, ütközetlétszáma 3913 fő volt. A 47. honvédzászlóalj állománya a Komáromból való elvonulás óta 193 fővel csökkent, további három törzs- és főtiszt pedig szabadsággal, betegséggel stb. volt távol. A zászlóalj teljes létszáma tehát 19 törzs- és főtisztből, 6 törzsegyénből és 825 altisztből és legénységi állományúból állott. Létszámát tekintve ez volt az I. hadtest legerősebb zászlóalja.

41 Az I. hadtest vezérkari főnöke, Pongrácz István őrnagy augusztus 1-én reggel fél 10-kor kelt jelentésében közölte a hadsereg parancsnokságával, hogy az oroszok előőrse előző éjjel bevonult Balmazújvárosra. Mivel szemtanúi beszámolók szerint erejük nem volt jelentős, Pongrácz javasolta, hogy az I. hadtest mielőbb induljon meg Debrecenbe, ott várja be az ellenséget, és ütközzön meg vele. A Hadműveleti Iroda ezt engedélyezte azzal, hogy a hadtest fogadja el az ellenség támadását, ha az Debrecenben érné, majd a július 28-i diszpozícióknak megfelelően folytassa visszavonulását. Pongrácz és Nagysándor en-