A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
A kormány még július 1-én egy sajnálatos félreértés folytán leváltotta a fővezérségről Görgeit. Az történt ugyanis, hogy a június 29-i kormányhatározatot hozó küldöttség megérkezése előtt Görgei levélben közölte a kormánnyal, hogy a győri vereség ellenére is szándéka Komárom táján maradni, s a tervezett összpontosítást végrehajtani. A küldöttség érkezése után még ugyanezen a napon megígérte a hadsereg levonulását. A két levél azonban ellenkező sorrendben került Kossuth kezébe, aki nem vizsgálta meg azok iktatószámát, hanem a másodikként érkező első levélben Görgei ígéretének visszavonását látta, s leváltotta őt a fővezérletről. A kormány határozata már a július 2-i csata után érkezett meg Komáromba, s ott irtózatos zűrzavart okozott. Félő volt, hogy a hadsereg főbb vezetői e méltánytalanság láttán beadják lemondásukat. Ezért Klapka tábornok július 4-én reggelre haditanácsot hívott össze, amely úgy döntött, hogy kéri a kormányt, miszerint hagyja meg Görgeit a hadsereg élén, s ha Görgeinek le kell mondania valamelyik tisztéről, akkor a hadügyminiszterségről mondjon le. Az erről szóló határozatot Klapka és Nagysándor vitték volna Budapestre. Azonban e haditanács után megérkezett Komáromba Kossuth és a kinevezett új fővezér, Mészáros Lázár altábornagy több levele, amelyben azok a hadsereg mielőbbi levonulását kérték — a Duna jobb partján. Erre Klapka utasította a hadtestparancsnokokat, hogy csapataikat másnap délután menetkészültségben tartsák. Ezt követően a két tábornok Budapestre utazott, ahol másnap, július 5-én a minisztertanács úgy határozott, hogy Görgei megtarthatja a fővezérséget a Komáromból levezetendő hadsereg fölött. A levezetésnek azonban még július 7-én meg kell történnie. Ezt a levezetést egy „erőltetett rekognoszcírozásnak [felderítésnek] megelőzni tanácsos". Ez „a körülményektől, s a vezérek megítélésétől" függően csatába mehet át, „hogy az ellenség megverettethessék", de a hadvezérek kötelesek „oly csatába, mely veszteségre vezetne, s a koncentrácionális lejövetelt akadályozhatná, nem ereszkedni; mert ennek még egy netaláni győzelem esetében is mindenesetre azonnal meg kell történni". 38 Klapka és Nagysándor ezzel a határozattal tértek vissza Komáromba, majd közölték július 6-án reggel 10 órakor tartott haditanácsban azt a tisztikarral. A haditanácson Görgei is részt vett. Klapka az azonnali levonulás mellett kardoskodott, Görgei azonban — hivatkozva a jobbparti levonulás előnyeire — a minisztertanácsi határozatban is megengedett áttörési kísérlet mellett érvelt. Ezt a javaslatot a haditanács egyöntetűen elfogadta. A tervezett áttörés időpontjául július 9-ét határozták el, Klapka azonban ragaszkodott ahhoz, hogy ha az áttörési kísérlet nem sikerülne, a hadsereg a Duna bal partján akkor is vonuljon le Szeged irányába. Július 6-án estére azonban Klapka összehívott egy újabb haditanácsot, amelyben — Görgei, Leiningen-Wcsterburg és Poeltenberg távollétében — úgy határoztak, hogy a hadsereg másnap kezdje meg levonulását a Duna bal partján. Az erről szóló diszpozíciót Bayer ezredes, a Hadműveleti Iroda vezetője aznap este ki is adta. Másnap reggel 4 órakor az I. hadtest megkezdte elvonulását a Duna bal partján Bátorkeszi irányába. A hírt véve, Görgei lemondott a fővezérségről, mire tisztjei kérték őt, hogy vegye vissza lemondását. Görgei erre hajlandónak mutatkozott, de csak abban az esetben, ha a tervezett áttörési kísérletre július 9-én sor kerül. Ezért július 3-án, délelőtt 10 órakor a Hadműveleti Iroda uta-
