A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

BONA GÁBOR: AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG ZALA MEGYEI SZÜLETÉSŰ TISZTJEI

PALIN1 1NKEY KÁZMÉR Palin községben született 1818. február 22-én. Apja Inkey János, Zala megyei közbirtokos és táblabíró, anyja br. Majthényi Erzsébet volt. Származásának és a kor szokásának megfelelően jogi tanulmányokat végzett. 1840-ben Zala megye kapornaki járásának szolgabírajává választották, 1844-ben azonban lemondott, és 1848-ig birtokán gazdálkodott. Egyike volt a liberális párt megyei kortesvezéreinek. 1848 szeptemberétől a Zala megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj századosaként részt vett a Jelacic elleni harcokban, majd az említett alakulatból szervezett 47. honvédzászlóalj századosa lett (nov. 10.). A Perczel-féle hadtestben, illetve a Központi Mozgó Seregben, 1849 tavaszától a világosi fegyverletételig pedig az I. hadtestben (Klapka, illetve Nagysándor József tábornok alatt) harcolta végig a szabadságharcot. Közben 1849. február közepén, amikor Gyika őrnagy megsebesült, zászlóaljának ideiglenes, április 18. (10)-én pedig hivatalosan is kinevezett őrnagy-parancsnoka lett. Ez utóbbi előléptetésével egyidejűleg az április 10-i váci ütközetben tanúsított bátorságáért a katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki. A szabadságharc után Aradon közlegényként besorozták a császári hadseregbe. Váltságdíj lefizetése ellenében azonban hamarosan leszerelték. A kiegyezésig Zala megyei birtokán gazdálkodott. 1869-ben őrnagyként reaktiválták a magyar királyi honvédséghez. 1872-ben alezredessé lépett elő, 1876-ban pedig nyugállományba került. 1882. november 30-án hunyt el Nagykanizsán — más adat szerint Letenyén.

20 Kővágóörsi KERKÁPOLY MÓR Zala megye Balaton-felvidéki, később Veszprém megyéhez csatolt járásában, Kővágóörsön született, református vallású nemesi családban, 1821-ben. Apja Kerkápoly István, Zala megye liberális alispánja és országgyűlési követe, anyja Kelemen Róza volt. Jogi tanulmányait befejezve 1838-ban hadfi lett a cs. kir. hadseregben, majd Zala megye ajánlatára 1840-ben felvették a magyar nemesi testőrséghez. Itt — Bécsben — egyrészt magasabb katonai kiképzést kapott, másrészt számos testőrtársa — a szabadságharc későbbi honvédtisztje — lett a barátja. Szolgálati ideje letelvén, 1845-ben a 8. Koburg huszárezredhez — melyről Uj Imre életrajzánál már szóltunk — került hadnagyként. Az első tíz honvédzászlóalj felállításáról értesülve, 1848. május 30-án Lembergben ő is azonnal megírta áthelyezési kérelmét. Közben ezredénél június 1-én főhadnaggyá léptették elő, e rendfokozatot mégis a 8. honvédzászlőaljnál — melyhez június 13-án nevezték ki — fogadta el. Júliustól részt vett a Pécsett alakuló zászlóalj szervezésében, s júliustól a szerb felkelők, majd novembertől a császári csapatok elleni bácskai harcokban. Október 10. (l)-én százados lett. 1849 januárjában a főhadszíntéren súlyossá vált helyzet következtében a magyar csapatok kiürítették a Bácskát, s Szegedre vonultak. A hadtest zöme Vécsey tábornok vezetésével tovább indult a Közép-Tiszához. A maradék pedig némi reguláris újonc csapatokkal, valamint nagyszámú nemzetőrrel és népfelkelővel kiegészítve Szeged alatt előbb súlyos harcokban megállította a császáriak előnyomulását, majd ellentámadásba ment át. E seregtesthez, mely a IV. (bácskai) hadtest néven szerepelt, parancsnoka pedig Perczel Mór tábornok volt, tartozott a 8. honvédzászlóalj is. Az alakulat