A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
Dipold-hadosztály halad. Nagysándor elhatározását az indokolta, hogy a Görgei által a budai ostrom után létrehozott Központi Hadműveleti Iroda június 7-én utasította őt, hogy 9-én elővéd dandáréval nyomuljon előre Mocsonokra, egy másik dandárral pedig, az előbbi támogatására, Ürményre. Az elővéd dandár űzze el az ellenséget Köpösdről és Sopornyáról és a körülmények szerint támadja meg Patát; ma-jd nyugtalanítsa a Szereden lévő ellenséget, s szerezzen magának biztos adatokat az ottani sáncok állásáról. Ha az ellenség elhagyná a Vág bal partját, az I. hadtest előőrsei maradjanak Mocsonokon, s figyeltessék a Sellye és Sempte közötti folyószakaszt. Ha az ütközet nem sikerülne, az elővéd húzódjon vissza Ürménybe. Ezzel egyidőben a Horváth János alezredes vezette különítménynek Nyitráról Galgóc felé kell demonstrálnia. Nagysándor úgy intézkedett, hogy ezt a nagy menetteljesítményt igénylő feladatot a Máriássy-hadosztály teljesítse. Máriássy hadosztályának két 1. (Császár) huszárezredi osztállyal (2 század) kellett megindulnia Mocsonokra, onnan Köpösdre, majd a Sopornyán állomásozó, 2000 főre és 5 lövegre becsült ellenséges erő ellen egy erőltetett kémszemlét tennie. Ha ez sikerül, feladata a Szereden lévő ellenséges erő nyugtalanítása lesz. Máriássy délután fél négyre gyűjtötte össze csapatait, majd megindult velük Mocsonok felé. A különítmény Patáig nem ütközött ellenállásba; Pata mögött Perin cs. kir. dandára kétórás ágyúzás után szintén feladta állásait, kiürítette a még csak félig kész semptei sáncokat, s visszavonult Szeredre és Vágszerdahelyre. A visszavonuló ellenség elbontotta maga mögött a Vágón átvezető hidat. A sikeres támadás után Nagysándor visszavonta erőit. Minden csapatból kikülönített egy osztályt, ezeket a Vág mellett hagyta, a többieket pedig visszavonta előbb Mocsonokra, majd Ürménybe. Egy kisebb különítmény Patát tartotta megszállva. Az ezt követő napokban az I. hadtest azzal foglalatoskodott, hogy rendszeresen kiküldte előőrseit a Vág partjára, ahol is azok átlövöldöztek a túlpartra, a túlparton álló cs. kir. gyalogság pedig ugyanígy múlatta az idejét. A lövöldözésnek csak ritkán voltak áldozatai. 34 Június 12-én Nagysándor azt jelentette a főparancsnokságnak, hogy Máriássy hadosztályának jelentése szerint az ellenség június 11-én Szeredújvárosnál összegyűjtötte a malmokat és csónakokat, és felégette azokat. Szemtanúk beszámolója szerint az ellenség Galgóc felé húzódik, s ott gyűjt össze nagyobb erőt. Másnap a cs. kir. csapatok átkeltek a Vág bal partjára, és elűzték Sopornyáról és Patáról a magyar előőrsöket. Nagysándor csapatai ugyan visszavették a két helységet, de az ellenséget nem tudták visszaűzni a Vág túlpartjára. Nagysándor felvilágosítást kért a Központi Hadműveleti Irodától, hogy visszavesse-e az ellenséget a túlpartra, vagy elég, ha Mocsonoknál és Ürménynél tartja állásait? Az Iroda közvetlen válasza az 1849. június 15-én kiadott, június 16-ra szóló diszpozíciókban egyértelmű volt. Eszerint az ellenséget mindenképpen vissza kell űzni a bal partról és Galgóc környékére kell szorítani. Ezért az Iroda felszólította Horváth ezredest, hogy kezdje meg a Vág balpart megtisztítását Galgóc és Szered között. Ha erre Horváth nem lenne elég erős, Nagysándor nyújtson neki segítséget. Az I. hadtest feladata egyébként az, hogy a szeredi ellenséget nyugtalanítsa és foglalkoztassa, oly módon, hogy az veszélyeztetve érezze magát, s így csapatokat vonjon el a főtámadás irányából.
