A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
kir. csapatokat. Egyedül a cs. kir. tüzérek és az ottocsáni határőrezredi katonák nem veszítették el a fejüket. A pétervásári templomnál állást foglalva visszaűzték a támadó magyarokat; Kerkápoly Tivadar visszaemlékezése szerint röppentyűikkel is komoly pusztítást okozva közöttük. Máriássy kénytelen volt elrendelni a visszavonulást. 22 A Máriássy-hadosztály ezután Kápolnára vonult vissza, s itt vett részt a február 26—27-i kápolnai csatában. A hadosztály összetételében közben némi változás állott be; Máriássy két dandárra osztotta azt. Az elsőt Péter Driquet von Ehrenbruck őrnagy vezette; egy-egy fél három- és tizenkétfontos üteg mellett itt szolgált a 44. és 47. honvédzászlóalj és a 16. gyalogezred 1. zászlóalja; a másik dandárhoz a 34. (Prinz von Preussen) gyalogezred 1. zászlóalja, a 43. honvédzászlóalj, a 2. utászzászlóalj, egy hatfontos üteg és egy század Lehel-huszár tartozott. Az ütközet kezdetén a Driquet-dandár a Tárna nyugati partján, a kompolti erdő és a kápolnai szőlők között foglalt állást. Emellett Máriássy rendelkezhetett az 1. huszárezred négy századával is. Az ütközet kezdetén Máriássy sikerrel űzte vissza a szembenálló Wyss-dandárt; azonban egyre inkább érvényesült a túlerő, mire Máriássy közvetlenül Kápolna előterébe vonult vissza. A 47. honvédzászlóalj ezen a napon nem került tűzbe. Másnap reggel Dembiiíski a Máriássy-hadosztályt visszavonta a Tárna keleti partjára. Máriássy ugyan figyelmeztette az altábornagyot, hogy így nehezen védheti meg Kápolnát, hiszen a Tárna túlpartja uralja az innensőt; illetve a kőhídon az ellenség bármikor átkelhet; ám Dembinski nem hallgatott a figyelmeztetésre. Máriássynak igaza lett; Wyss dandárénak két zászlóalja szinte egy szempillantás alatt áttört a hídon, s kiűzte a faluból a honvédeket. A 47. honvédzászlóalj is kiszorult a faluból. Dembinski azonban elhatározta, hogy viszszaveszi a falut, s Máriássynak támadást parancsolt. A támadásban a 16. (Zanini) gyalogezred 1. zászlóalján kívül a 44. és 47. honvédzászlóaljak vettek részt. A Zaniniak Psotta Mór alezredes és Mednyánszky Cézár tábori lelkész vezetésével egészen a kőhídig jutottak; ott azonban két zászlóalj által körülfogatva, megadták magukat. A Máriássy által vezényelt két honvédzászlóalj megrohanta a falu keleti szélén található kocsmát, s kiszorította onnan a cs. kir. vadászokat. Rohamuk ereje akkora volt, hogy négy, lemozdonyozott ágyút is elfoglaltak az ellenségtől. A rohamban a 47. zászlóalj komoly veszteségeket szenvedett; csak Kerkápoly százada több mint 40 embert veszített. A Zaniniak megadása miatt a Wyss-dandár egész ereje erre a két zászlóaljra zúdult. A 44. zászlóaljat kiszorította a kocsmából, s hiába próbálta meg a két zászlóalj újból visszafoglalni azt, ez nem sikerült. Valószínűleg az egéss. dandár megsemmisül, ha nem érkezik meg segítségére Aulich Kaiból visszavonuló hadosztályának egy része. De a négy ágyút, sajnos, kénytelenek voltak így is otthagyni. 23 A sereg ezután visszavonult Mezőkövesdig. A 47. honvédzászlóalj katonái is tanúi voltak másnap, február 28-án annak a lovassági összecsapásnak, amely magyar sikerrel kecsegtetett; ám Dembinski lefújta a további támadást, s megindította csapatait a Tisza mögé. Mezőkövesdről Klapka Egerfarmosra vonult vissza; itt érte csapatait a Wyss-dandár újabb támadása. Klapka a Máriássyhadosztályra bízta az utóvéd nehéz feladatát; a hadosztálynak mindaddig tartania kellett a községet* amíg a hadtest többi része, beleértve a lőszeres- és poggyászkocsikat, át nem halad az Eger-patak hídján. A feladatot az utóvéd
