A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
suth december 16-án utasította Perczeit, hogy Görgei intézkedései szerint vagy Fürstenfelden és Sopronon át, vagy egyenesen induljon Győr felé, vagy pedig Budapest felé tartson. December 18-án Görgei kérte Perczeit, hogy lehetőleg a Keszthely—Sümeg—Devecser útvonalon lépjen érintkezésbe a korábban Sopront védő, de jelenleg Pápára küldött Sréter-féle különítménnyel. Perczel ezen a napon már megkapta Kossuth levelét, s közölte az OHB elnökével, hogy december 20-án Lövőn és Csesztregen szándékozik állást foglalni, majd onnan másnap Körmendre vonul; Körmendről pedig vagy Pápán át Görgei segítségére siet, vagy Fehérvárnak tart, vagy pedig visszafoglalja Sopront. Tudatta Kossuthtal azt is, hogy serege 9—10 000 főből áll, de ebből 2000-nek ruhája, 3500-nak pedig fegyvere nincs. December 19-én, még mindig Lendván vette Kossuth két újabb levelét. Ezekben az elnök Pápa felé utasította a tábornokot. Perczel azonban közölte, hogy már megindította csapatait Körmend felé. Tudatta Kossuthtal azt is, hogy seregét két részre osztotta; a 45., 56. és 61. honvéd-zászlóaljakat négy hatfontos ágyúval és egy század Sándorhuszárral Letenyén hagyja; a többivel, köztük a 47. honvédzászlóaljjal is, Körmendre siet. A Ferczel vezette oszlopban volt még a 35. (Zrínyi), 48. (szabolcsi) és 50. (Hunyadi) honvédzászlóalj, 16 ágyú és összesen 500 huszár.:az 1. (Császár), 5. (Radetzky) és 9. (Miklós) huszárezredből. Ennek az erőnek az összegét Perczel 6000 főre, köztük 2000 fegyvertelenre tette. Kossuth, Görgei és Csány egymást követően érkező és egymásnak többször ellentmondó utasításainak következtében Perczel meglehetősen kacskaringós úton közelítette meg a feldunai hadsereget. Emellett maga a tábornok sem volt igazán tudatában a Windisch-Grátz vezette cs. kir. fősereg támadása jelentette igazi veszélynek; így pld. meg akart állni Körmenden, és onnan sakkban tartani a stájerországi cs. kir. erőket; vagy azt „óhajtotta", hogy a Szekulits István alezredes parancsnoksága alá adott dandár Nagykanizsán, az általa vezetett két dandár pedig Szombathelyen tölthesse a telet. Nem könnyített© meg a politikai és katonai vezetés dolgát sem, mert serege létszámáról néhány nap alatt három különböző adatot közölt. (5500, 6000, 7000 fő). Perczel hadteste december 20-án vonult át Lendváról Lövőre, onnan pedig 22-én Körmendre. December 23-án Rábahídvégen át Rumba, 24-én Jánosházára indult a sereg, de csak Vásárhelyig jutott. December 25-én Jánosházán, 26-án Pápán éjszakázott. Másnap reggel 5 órakor Perczel itt értesült Győr feladásáról. Ezért Pápateszéren át Tamásiba vonult, onnan 28-án Kisbérre, 29-én a sárkányi szorosan keresztül Mórra húzta vissza seregét. 17 Itt kapta Kossuth azon baráti levelét, amelyben az elnök „valami győzelmecskét" kért „édes Móricom"-tól. Perczel hallgatott a biztatásra és rajtavesztett. Felderítés nélkül csatát vállalt december 30-án Mórnál, és súlyos vereséget szenvedett. Az ütközetben a 47. honvédzászlóalj, a kb. 6000 főnyi magyar sereg Meszéna Ferenc őrnagy vezette jobbszárnyán foglalt állást négy ágyúval. A cs. kir. nehézlovasság rohama azonban főleg a centrumot érte; így a 47. zászlóalj három ágyút megmentve rendben vonult vissza Csákvárig. Itt találkozott aznap este a szabolcsi 48. honvédzászlóalj katonáival és még vagy 3—4 századnyi más menekülttel. Csákvárról Bicskén át vonultak Budára. A viszonylag jó állapotban lévő zászlóalj a Svábhegyen ütötte fel szállását; innen] járt ki előőrsi szolgálatra. Január 4-ről 5-re virradó éjjel a Gellérthegy alatt gyülekezett a zászlóalj. A nagy hidegben (mínusz 15—25 fok volt), a katonák egy része a Gel-
