A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

A magyar támadás tehát jól indult; mind Letenyénél, mind Kottorinál sikerült kierőszakolni az átkelést. A Gáspár őrnagy vezette oszlop a kottori átkelés után Domborúnál egy újabb ellenséges különítményt vert szét, majd 18-án elérte Perlakot. Perczel hadoszlopa október 18-án reggel 5 órakor Hodosánból indult el, s délután 1 órakor már bevonult Csáktornyára. Perczel hadijelentése szerint az ellenség összes vesztesége 300 halott, 1000 fogoly és e

gy ágyú volt. Perczel terve az volt, hogy minél előbb megpróbálja elfoglalni a varasdi hidat is, Csáktornyát pedig megerősíti, s így biztosítja a Muraközt. Olyan híreket kapott azonban, hogy az ellenség újabb erősítéseket várhat. Emellett fontosnak tartotta, hogy serege minél előbb nagyobb kaliberű lövegeket is kapjon, ezért ilyeneket kért az OHB-tól.

13 Perczel az elkövetkező három hetet jobbára serege rendezésével és hiányainak felmérésével töltötte. Október 24-i jelentése szerint a sereg 260 huszárból, 4000 „félig-meddig gyakorlott szabadcsapatos gyalogságból", 1200 somogyi és 1300 veszprémi nemzetőrből állott. A sereg komoly ruházati hiányait jelzi, hogy Perczel 5000 pár bakancsot, 2000 köpenyt, 1000 szűrt, 500 huszárcsizmát, 500 lovaglónadrágot és 6000 pár fehérneműt kért serege számára. Ezek egy része persze a felállítani szándékozott önkéntes csapatok felszerelését szolgálta volna. Október 24-én Perczel még 1000 nadrág küldését sürgette. A zalai önkéntes zászlóalj szintén Csáktornyán és környékén szállásolt be. Perczel október 24-én innen terjesztette fel a zászlóalj honvéddé történő átalakulási kérelmét, majd október 27-én innen javasolta Gyika őrnagyi kinevezését is. A zászlóalj katonái is itt értesültek arról, hogy az OHB és az Országos Nemzetőrségi Haditanács elfogadta kérelmüket. November 5-én itt kezdték meg a parancskönyv vezetését is; ez azonban csak november 12. után történt folyamatosan. Perczel november 3-án Csáktornyáról kelt jelentésében javasolta a kinevezését el nem fogadó gróf Batthyány Zsigmond helyébe főhadnagyul kinevezni Tekésy Károly hadnagyot, a zászlóalj segédtisztjét, hadnagyul pedig Csajághy Lászlót. Perczel haderejéről csak 1848 november közepéről rendelkezünk megközelítőleg pontos adatokkal; addig a tábornok nem mindig helytálló hadijelentéseit kell elfogadnunk. Október 27-i jelentése szerint 3500 önkéntesből, 300 huszárból, 16 ágyúból és 1000 nemzetőrből állott serege. Az utóbbiak Somogyból valók voltak; Perczel velük őriztette a kottori révet és Babocsát; két század kanizsai nemzetőr pedig a letenyei híd őrizetét látta el. Október 23—27. között Perczel fegyverszüneti tárgyalásokat folytatott Burits cs. kir. vezérőrnaggyal; ezek azonban nem jártak eredménnyel. Perczel tehát minden pillanatban várta az ellenség támadását, hiszen Varasdnál és Légrádnál illetve Friedaunál egyaránt cs. kir. és horvát csapatok állottak. Miután Perczel azt a hírt kapta, hogy e seregek összpontosított támadása november 9-re várható, elhatározta, hogy preventív támadást indít a legerősebbnek tartott, Burits-féle csoportosítás ellen. Perczel már csak azért is sietett a támadással, mert attól tartott, hogy serege néhány napon belül teljesen elolvad. November 3-án azt jelentette az OHB-nak, hogy a veszprémi nemzetőrök még hat, a somogyiak még 8—10 napig tartóztathatok a táborban; s bár a lajtai táborból megérkezett egy század a Zrínyi-csapatból, ugyanakkor eltávozott 600 „jó fegyveres soproni vadász", és elmentek Kisfaludy Móric önkéntesei is. (Ezek talán a tapolcai zászlóalj hazatért nemzetőrei lehettek.) No-