A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

azzal a hozzáadással, hogy a megyétől csak három évig kapják javadalmaikat. A többi, e kötelezettség alá nem eső önkéntest pedig valószínűleg könnyű lesz rábeszélni arra, hogy vállaljanak még egy év szolgálatot. A bizottmány felterjesztette a tisztikar módosított jegyzékét. Gyikával kapcsolatban megjegyezte, hogy azt a Haditanács már régen kinevezte nemzetőr őrnaggyá. Gyika azóta folyamatosan szolgál, s az önkéntes zászlóalj élén tisztjeivel már harctéri érdemeket is szerzett. Mindannyian megérdemlik tehát, hogy megerősítsék tiszti rangjukat, annál is inkább, mert ezt maga Kossuth is „megajánlotta" nekik. A Pestre küldendő újoncokkal kapcsolatban a bizottmány megismételte Csertán érveit. A Haditanács válaszát nem ismerjük; válasznak is beillett viszont, hogy a zászlóalj tisztikarát ugyan november 10-én megerősítette; november 11-én pedig közleményben tudatta a zászlóalj honvéddé átalakításának hírét; Gyikát viszont nem erősítette meg őrnagyi rangjában; sőt, a november 13-i Közlönyben megjelent haditanácsi közleményben a Csáktornyán állomásozó 47. zászlóalj úgy szerepelt, mint amelynek őrnagya csak ezután fog kineveztetni. Ez már Gyikának is sok volt; tisztikarával együtt kérvényt intézett a megyei bizottmányhoz, s hivatkozva hatéves, cs. kir. hadseregbeli szolgálatára és a megyei nemzetőrség, meg az önkéntes zászlóalj szervezése körüli érdemeire, kérte, hogy a megye írjon fel őrnagyi kinevezése érdekében. A bizottmány ezt meg is tette november 22-én; ezután a Haditanács november 25-én, november 16-tól származó ranggal és illetménnyel ki is nevezte őt a zászlóalj őrnagyává. Ezzel tehát lezárult az a folyamat, amelynek során az önkéntes zászlóalj honvédzászlóaljjá alakult át. Megjegyzendő azonban, hogy a zalai zászlóaljnál ez a folyamat jóval gördülékenyebben és problémamentesebben zajlott le, mint más, pl. a feldunai hadsereg táborában szolgáló önkéntes zászlóaljaknál. Ez többek között annak is volt köszönhető, hogy a zászlóalj megszervezése és honvéddé történő átalakulása párhuzamosan folyt; a zászlóalj létszámának kb. felét már azután állították ki, hogy megkezdődött a honvédzászlóaljjá történő átalakulás procedúrája. Ez pedig azt jelentette, hogy az ekkor beálló önkéntesek már tudták, hogy milyen szolgálatot vállalnak, tehát nem kellett attól tartani, hogy az átalakuláskor a legénység fele kijelenti, hogy ő nem kíván honvédként szolgálni. Ehhez járult még, az is, hogy a zászlóalj tiszti keretei már kialakultak, amikor az átszervezés megkezdődött. Csány által történt kineveztetésük némileg kész helyzet elé állította a Haditanácsot; a Mura-menti haderő parancsnokságát átvevő Perczel Mór pedig nem tartott szükségesnek olyan szigorú alkalmassági vizsgát az önkéntes tisztikarnak a honvédséghez történő átlépésénél, mint kollégája, a feldunai hadsereg főparancsnoka, Görgey Artúr.

10 A zászlóalj társadalmi összetételét egy, csak nagy óvatossággal kezelhető, véletlenszerű minta alapján Molnár András tisztázta. Kutatásai szerint az állomány 9,6'%-a értelmiségi, 9,2%-á kézműves, 55,1%-a földművelő és 23,8%-a szolgáló volt. Az 1867-es honvédegyleti kimutatáson alapuló adatot szintén ő vetette össze a 7. honvédzászlóalj zalai önkénteseinek adataival. Eszerint az önkéntesek összetételében a nyári honvédtoborzáshoz képest jelentős változások állottak be; az értelmiség aránya kb. a felére, a kézműveseké kevesebb mint negyedére csökkent; a földművelők és szolgálók aránya viszont több mint háromszorosára emelkedett. Ennek oka az lehetett, hogy a nyári hon-