A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
BONA GÁBOR: AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG ZALA MEGYEI SZÜLETÉSŰ TISZTJEI
A Bem alatt álló sereg döntő része azonban már feladta a reményt. így, amikor a világosi fegyverletétel híre is megérkezett — utolsó csepp a pohárba — a csapatok sorra lerakták fegyvereiket. Lázár ezredes hadtestével, s velük Török János augusztus 19-én Lúgosnál adta meg magát. Hosszas hadbírósági vizsgálat következett, de miután Török a szabadságharcot megelőzően nem szolgált tisztként a császári hadseregben, s különösebb politikai vétséget sem tudtak rábizonyítani, végül szabadon engedték. 1852-ben az újságírói pályára is visszatérhetett, majd 1866-ban országos főlevéltárnokká nevezték ki. Budapesten halt meg 1874. február 9-én. 14 Vitéz huszár következik: UJ IMRE. Kisnemesi családban született, 1810ben Keszthelyen és római katolikus vallású volt. 1827-ben felcsapott katonának a cs. kir. 8. huszárezredbe. Tizenkét évi kemény és becsületes szolgálat után elnyerte az első tiszti fokozatot; 1839-ben hadnagy lett. 1848-ban már főhadnagy volt ezredénél Galíciában. Amikor a honvédsereg szervezéséről értesült, azonnal áthelyezését kérte oda (1848. szept.). Október 19-én ki is nevezték századosnak a Győrben alakuló 39. honvédzászlóaljhoz, ám a császáriak ekkor már lázadónak tekintették a magyar mozgalmat, s nem kapott engedélyt a hazatérésre. Pedig nem csak ő, de egész ezrede tűkön ült már. Néhány példányban hozzájuk is eljutott Kossuth kiáltványa: a haza veszélyben van, nyergelj, fordulj! S a kacifántos német nevet viselő ezred — névadójuk Sachsen-Coburg-Gotha, Ferdinánd herceg volt, amely magyar és szlovák katonákból állt, kész volt a parancsnak eleget tenni. Csupán tiszt, vagy tisztek kellettek, akik élükre állva vállalják a kockázatot. Szerencsére ebben sem lett hiány. A tisztek közül vagy tizen vállalkoztak az ezred hazaszöktetésére. Közéjük tartozott Uj Imre is, aki november közepén 97 emberével szökött meg, s tért haza. Itthon a 8. Koburg huszárezred újjászerveződött, majd bevonult a különféle magyar seregtestekhez. Uj Imre — december 10-től immár honvéd huszár századkapitányként — az 5. század élén a felső-tiszai hadtestbe nyert beosztást. E hadtest, az I. hadtest kötelékében harcolta végig Mészáros, Klapka, végül Nagysándor tábornok alatt a szabadságharcot a világosi fegyverletételig. Közben 1849. március 5. (l)-én őrnagy, augusztus elején pedig alezredes és ezrede négy századának parancsnoka lett. Április 18-án, a váci csatában (ápr. 10.) tanúsított bátorságáért a katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki. A szabadságharc után a császáriak Aradon hadbíróság elé állították. Szökés, felségsértés, árulás és fegyveres lázadásban való részvétel vádjával 1850. február 27-én golyó általi halálra ítélték. Ezt kegyelemből két hét múltával 10 év várfogságra változtatták. Olmützben, majd Aradon raboskodott. 1854. augusztusában kegyelmet nyerve kiszabadult, és az Arad megyei Puszta-Ötvenesen telepedett le. Későbbi sorsát eddig nem sikerült kideríteni. 13 Honvédőrnagyok ÁDÁM FERENC 1825-ben az akkor Zala, ma Veszprém megyéhez tartozó Csabrendeken született, római katolikus vallású volt. Tanulmányait az olmützí katonaiskolán végezte (1839—1842), majd a 2., Sándor cár nevét viselő cs. kir. gyalogezredhez vonult be. Ugyanitt szolgált a forradalom kitörésekor, hadnagyi rangban.
