A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

helyettesi kar ruhapénzt kért a bizottmánytól; a bizottmány azonban elutasította a kérést, s a tiszthelyetteseket a legénységi egyenruha viselésére kötelezte. Szeptember 27-én a bizottmány fegyvereket kért az Országos Nemzetőrségi Haditanácstól a zászlóalj számára, s szintén ezen a napon határozta el, hogy a zászlóalj teljes létszámának kiállásáig a már megalakult századokat a horvátok kisebb egységei ellen alkalmazzák. A már meglévő legénységet tehát elindították* Nagykanizsa felé. Vidosnak a támadásra 12 450, más forrás szerint kb. 9500 embere volt. ö maga még további erősítéseket akart magához vonni, így lovasságot is. Szándéka ellenére azonban már október 3-án támadnia kellett. A Nagykanizsán állomásozó horvát helyőrség parancsnoka, Nugent alezredes ugyanis előző éjszaka kiüríttette a várost, majd állítólag parancsot adott katonáinak, hogy dúlják fel azt. Erre a hírre Kanizsa népe is megmozdult, s megtámadta a városban állomásozó horvátokat, majd részben kiszorította, részben le is fegyverezte őket. Erre már Vidos is támadásba lendült, s megtámadta Nugentnak a városon kívül felállított erőit. Nugent heves küzdelem után kénytelen volt elhagyni állásait, s Kiskanizsán keresztül a Muraköz, illetve Szentmiklóson át Légrád irányába visszavonulni. Vesztesége 81 halott, 113 fogoly és két ágyú volt. Ez az ütközet volt a zalai zászlóalj tűzkeresztsége. Gyika őrnagy Ujváry István őrnaggyal együtt fél zászlóalj soproni nemzetőrt vezényelt; a zalai önkéntesek parancsnoki tisztét az ütközet alatt vette át. Az ütközet kezdetén a zalai önkéntesek Becsehelynél a letenyei utat próbálták meg elzárni, majd a városba benyomulva, a Német utcán nyomultak előre Deák Lajos százados és Szabó András hadnagy vezetésével. Ezt követően a városi vágóhídon túl lévő berekben állomásozó horvátokat támadták és futamították meg. Másnap, október 4-én egy fél század horvát határőr érkezett Kiskanizsára. Ezek mit sem tudtak az előző napi harcról. A helybéli lakosság azonban megtámadta őket, majd annak ellenére, hogy kegyelemre megadták magukat, többségüket lemészárolta. A Nagykanizsán állomásozó zalai önkéntesek már késve érkeztek Kiskanizsára. A kétnapos harc után az addig jobbára dárdával felszerelt önkéntesek tisztes része zsákmányolt puskával szerelte fel magát. Vidos az ütközet eredményét tudató hadi jelentésében lovasságot és tüzérséget kért, mert úgy vélte, hogy így kiegészített seregével képes lesz visszafoglalni a letenyei hidat is. Serege egy részének szolgálati ideje azonban a végéhez közeledett, ezért október 6. körül elhagyta Nagykanizsát és Vas megyébe vonult vissza.

6 Horváth Vilmos kormánybiztos október 7-én azt jelentette a bizottmánynak, hogy Vidos a 640 főnyi zalai önkéntes zászlóaljat is magával akarja vinni; ugyanakkor Nagykanizsa őrizetére csak 104 Sándor-huszárt, egy század soproni nemzetőrt és egy zászlóalj Somogy megyei nemzetőrt hagyott. Horváth jelentése szerint azonban e két utóbbi alakulatra sem nagyon lehet számolni. Ezért a bizottmány úgy határozott, hogy Vidos seregéből visszarendeli a zalai önkénteseket Nagykanizsa őrizetére. A zászlóalj ekkor négy századból állott, Gyika Jenő őrnagy, Csúzy Pál, Inkey Kázmér, Csillag László és Deák Lajos századosok vezetésével. A bizottmány az elkövetkező napokban állandóan foglalkozott az önkéntesek szervezésével. Október 8-án kapta az értesítést, hogy a szántói nemzetőr-