A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
menjen Pápára. Ez utóbbi megoldás azt jelentette volna, hogy csak a ténylegesen használható önkéntesek kerülnek a Dráva-mentére; a többiek kiképzésére és felszerelésére pedig Pápán nyílik lehetőség. 2 Csány várakozásaival ellentétben a horvát betörés által közvetlenül és közvetve fenyegetett megyék közül Baranya 1654, Somogy 2000, Vas 3000, Veszprém pedig 1000 főnyi önkéntes alakulat kiállítását határozta el. Csány felhasználta ezt az alkalmat, hogy szeptember 2-án ismét megpróbálja rábírni Zala megyét az önkéntesek megszervezésére. Aznap írott levelében tudatta a zalai bizottmánnyal az említett megyék határozatait, s igyekezett annak hiúságára is hatni: „Nincs eset, melyben Zala megye bárki által is meg hagyta volna magát előzni hazafiságban, hazafiúi áldozatkészségben, haza védelmi elszántságban". Levelében kifejtette, hogy ha „urunk-királyunk udvarában megjelenő minisztereink [ti. Batthyány Lajos miniszterelnök és Deák Ferenc igazságügyminiszter — H. Pl.] eredmény nélkül leendnek kénytelenek visszatérni, úgy egyedül magunkra hagyatva, körülvétetve ellenséges elemektől, belháború, polgári vérontás közepette magunknak kell megmenteni a vésznek iszonyatosan mutatkozó perceiben a hont"; s ezért felszólította a bizottmányt, hogy igyekezzen „annyi önkénytes erőt kimozdítani, amennyit szilárd akarattal párosult tehetsége enged". Hasonló értelmű felszólítást küldött a megyének az Országos Nemzetőrségi Haditanács is, arra hivatkozva, hogy nem a nemzetőrök nagy száma, „hanem hadias képessége, gyakorlottsága és lelkülete" teremti a haza megmentésére képes erőt. Az állandó bizottmány ezúttal is gyorsan reagált. Szeptember 3-án tudatta a kormánybiztossal, hogy szeptember 12-re kibővített bizottmányi ülést hívnak egybe, amely meg fogja határozni a kiállítandó önkéntesek számát, a kiállítás módját és költségeinek fedezését. A bizottmányi ülésre meghívták Csányt is. Szeptember 8-án a harmadik váltás is megérkezett a Dráva-vonalra, s átvette az őrszolgálatot. Az egyik újonnan érkezett zászlóalj parancsnokságát átvevő Gyika Jenő nemzetőr őrnagy azonban azt jelentette Csánynak, hogy „embereim oly ügyetlenek, hogy azokat ellenség felé vezetni alig leend lehetséges". Ezért azt javasolta Csánynak, hogy ha az ellenség betörne, a királyi biztos őt tüstént értesítse, s akkor ő már betanult 1800 nemzetőrét újra kimozdíthatja és az ellenség ellen vezetheti. Ugyanezen a napon Csány már azt tudatta a zalai bizottmánnyal, hogy a horvátok lezárták a varasdi hidat, ezzel felmondták az eddigi békés viszonyt, s így az ellenséges betörés bármely pillanatban várható. Ezért a megye tegye meg az előkészületeket egy általános népfelkelésre. Másnap pedig immár arról értesítette a megyét, hogy Jellacic — kivárva a nemzetőrök felváltásának idejét — átkelt a Dráván és megkezdte támadó hadműveleteit. Csány tehát felszólította a bizottmányt, tegye meg az előkészületeket a már hazavonult első és második nemzetőri váltás újból történő kimozdítására, s azt is részletesen megszabta, hogy az egyes járások nemzetőrei hol foglalják el állásaikat. A bizottmány szeptember 11-én össze is ült, s tudatta Csánnyal, hogy rendelkezései szerint fog eljárni. Egyben kérte Csányt, hogy az újonnan kimozdítandó nemzetőrök élelemmel és pénzzel történő ellátása iránt intézkedjen. Az új mozgósítás nem látszott egészen reménytelennek, hiszen az első és második váltásból Gyika őrnagynál mintegy 600 fő
