A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE 1848 nyarának közepén egyre inkább bebizonyosodott, hogy az első felelős magyar minisztérium rendelkezésére álló katonai erők mennyisége nem éri el azt a mértéket, amely kívánatos az ország egészének biztosítására és a belső béke megőrzésére. A szerb felkelés egyre nagyobb méreteket öltött a Bácskában és a Bánságban; Jellacic horvát bán erői felvonultak a Dráva túlpartján, és félő volt, hogy nemsokára támadásba lendülnek. A május 7-i királyi kéziratokkal a Batthyány-kormány fennhatósága alá rendelt, Magyarországon állomásozó cs. kir. sorezredek és lovasezredek tisztjei csak részben, illetve csak ímmel-ámmal engedelmeskedtek; a főhadparancsnokságok (Generalkommandok) rendszerének fennmaradása megnehezítette a szerb felkelőkkel szembeni összpontosított és összehangolt fellépést; a külföldön állomásozó magyarországi és az itthon állomásozó külföldi sorozású csapatok cseréje csak vontatottan haladt. Ez utóbbiban nagy szerepe volt a tavasz óta folyó itáliai háborúnak; a Radetzky seregében szolgáló magyar ezredek közül egy sem térhetett haza. Ez a háború ugyanakkor komoly befolyást gyakorolt Magyarország nemzetközi pozícióira és ezzel összefüggésben az itthoni politikai életre is; a cs. kir. csapatok győzelme Ausztria és az uralkodóház, vereségük Magyarország tárgyalási pozícióit erősíthette. A cs. kir. sereg számára adandó újonckiegészítés, az ún. „olasz segély" kérdése pedig felkavarta a hazai politikai életet, polarizálta a pártokat, s egyre nyíltabbá tette a már a Batthyány-kormány hatalomra jutása óta egyre nyilvánvalóbb belső ellentéteket a hazai politikai eliten belül, megingatva ezáltal a kormány belső pozícióját is. A közvélemény egy része egyre hangosabban elégedetlenkedett a — szerinte — nem kellő eréllyel működő kormánnyal; az újságok egy része árulásról cikkezett, s fél- és álinformációk alapján kombinálva egyre sötétebb színekben láttatta az ország jövőjét. A cs. kir. hadseregtől független honvédelmi rendszer kiépítése még csak a kezdetnél tartott. Az április végén elhatározott, s május közepétől kezdve felállított első tíz honvédzászlóalj ugyan beváltotta a hozzá fűzött reményeket; hiszen ezek az önkéntes alakulatok jól megálltak a helyüket a délvidéki csatatereken; azonban volt egy nagy hibájuk: csak tíz volt belőlük. A kormány nem akarta élezni az Ausztriával szemben kialakult feszültséget, s bízva a horvát pártütés békés úton történhető lecsendesítésében, az első tíz zász-