Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

II. A PRÉPOSTSÁG A KOMMENDÁTOROK KEZÉN 1569—1703

rendelkezését is megmásította. Annak idején a prépost és a pálos vikárius perének tárgyalását a megyeszéktől egyházi bíróság elé tette át. Most viszont, éppen a vikárius kérésére, az ügyet újra a megyei bíróság elé utalta. A vikárius azzal indokolta kérését, hogy a pálosok karakói házának megtámadásában a türjei prépost emberein kívül számos világi nemes is részt vett, akik így kivonhatnák magukat a számukra veszedelmesebb megyeszék illetékessége alól.

506 Bár a császár sürgette, hogy az ügyet haladéktalanul tárgyalják le és hozzanak igazságos ítéletet, Prodinszky Mihály prépost valószínűleg nem érte meg a per befejezését, mert négy hónappal az említett császári levél megírása után, 1679 márciusában, már nem volt az élők sorában. Prépostsága utolsó éveiben Türjén és környékén a gazdasági viszonyok romlása mellett a lakosság erkölcsi színvonala is mélyre süllyedt. Az emberek a hosszú ideje tartó háborúk szenvedéseiben eldurvultak, kapzsiság, önzés, erkölcstelenség szelleme töltötte el őket. A törvényekkel nem sokat törődtek, a bírói ítéleteket se mindig hajtották végre. Akkoriban az ország más vidékein is hasonló volt a helyzet. A tárgyilagosság kedvéért azonban azt is hangsúlyoznunk kell, hogy amikor az alábbiakban, vagy más helyeken szökevényekről, szökött jobbágyokról esik szó, akiknek üldözését, kiadását vagy kiadattatását a prépostok, püspökök, adminisztrátorok szorgalmazzák, sőt követelik, ezek az emberek nem mindig voltak gonosztevők, hanem gyakran csupán a földesúri terhek vagy büntetések elől megszökött jobbágyok. A türjei viszonyokat Nagy Imre pálos vikárius panaszlevelei erőteljes szavakkal festik le előttünk. Bár mint a prépost ellenfele, elfogultságában sötétebb színeket használ, lényegében a valóságot ábrázolja. 1677. április 13-án két ilyen tartalmú levelet is írt. Az egyik levél Prodinszky Mihály prépostnak volt címezve. Ebben cáfolta azt az állítást, hogy Türjén semmiféle idegen asszony rablója nem tartózkodik. Holott ez a hely valósággal hemzseg az ilyen alakoktól. A minap, április 9-én is Türjére szökött Cser János, a pálosok dabronci jobbágya, otthagyván feleségét három gyermekével és összeállt egy vele szökött asszonnyal, aki szintén három gyermeket hagyott Dabroncon. Felszólította tehát a prépostot, hogy az említetteket, más Dabroncról és Karakóról szökött jobbágyokkal együtt fogassa el és vitesse vagy Szentgrótra, vagy Karakóra. Azt nem tartotta tanácsosnak, hogy Türjére menjenek értük, mert megtörtént már olyan eset is, hogy amikor egyik részről átadták a szökevényt, másik részről a társai mindjárt ki is szabadították és bántalmazták a vikárius embereit. Ha a prépost nem fogatná el a szökevényeket, a vikárius vádiratot fog ellene benyújtani a császárhoz és az esztergomi érsekhez. Ezt előre meg is írta, nehogy a prépost azt mondhassa, hogy az egészről semmit sem tudott. Tűrje, az egykori szent hely, most latrok barlangjává lett. Sokan csodálkoznak és fejüket csóválják, még a más vallásúak is azon, hogy mik történnek. A másik levelet, melyet a győri püspöknek írt, a vikárius szintén a dabronci jobbágy és a vele szökött asszony esetével kezdte. Kérte a püspököt, 500 O. L. Concept. Exped. 1678. No. 376.