Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

II. A PRÉPOSTSÁG A KOMMENDÁTOROK KEZÉN 1569—1703

A türjei prépostság kegyúri jogát a 16. század első felében a berekszói Hagymásy család tagjai szerezték meg, a férfiágon kihalt Szentgróti család vagyonával együtt. Ám a Szentgrótiakkal ellentétben a Hagymásyak hamarosan a kegyúrhoz méltatlan magatartást tanúsítottak a prépostsággal szemben. Elhagyták a katolikus vallást és ettől kezdve a prépostságban is csupán vagyonszerzési lehetőséget láttak. Ahelyett, hogy megvédték volna, egyremásra fosztogatták, pusztították. Amikor Tűrje a veszprémi püspökök kezére került, ebben jogaik megcsorbítását látták. Ezért, ahol csak lehetett, ártottak a püspököknek. Lefoglalták a prépostságnak a szentgróti vámból származó jövedelmét. Az eljárásuk ellen tiltakozó Űjlaky Lajos püspököt meggyilkoltatták. A Bocskay-hadjárat idején a püspök sümegi hajdúit kiűzték Türjéről. A veszprémi püspökök után az új prépostnak, Telekessy Istvánnak is meggyűlt a baja a Hagymásyakkal. Távozása után pedig a Hagymásyak ismételten beavatkoztak a prépostsági javadalom adományozásába. Sokat küszködött, pörösködött velük a nagyon agilis Santich prépost is, de végül belefáradt az eredménytelen küzdelembe. A családnak a 1,7. század elején szereplő jelentősebb férfitagjai közül Hagymásy Kristóf a kálvinista vallást követte. 1605-ben csatlakozott Bocskayhoz és június 11-én Sopront is felgyújtotta. 1623-ban szentgróti várkapitányként szerepel. 1631-ben halt meg vízi betegségben. Testvére, Hagymásy Miklós evangélikus vallású volt. Fiai mellett, Kassai András személyében, evangélikus nevelőt tartott, aki a fiúkat a gráci jezsuita kollégiumba is elkísérte, s onnan 1634. Szent György napján ,,a sárból fertőzés nélkül", vagyis lutheránusokként hozta vissza őket. Felesége, majd özvegye, Maróthy Zsuzsanna szintén lutheránus volt.

377 1637-ben Hagymásy István a szentgróti várkapitány.

378 A szentgróti várat, a hozzá tartozó birtokokkal együtt 1654ben eladta Batthyány Ádámnak. Ezt az adásvételt I. Lipót császár 1663-ban hagyta jóvá. Ugyanakkor adta át a császár a türjei prépostságot és annak kegyúri jogát az időközben elhunyt Batthyány Ádám fiainak, Kristófnak és Pálnak.

379 Ettől kezdve a Batthyány család lett Tűrje kegyura. Hagymásy István az eladást követő évben, 1655-ben meghalt. Utódja nem maradt. Így ért véget a Hagymásy család szereplése, melynek tagjai oly sok kárt tettek a prépostságban és javaiban és oly sok keserűséget okoztak a türjei prépostoknak.

380 376 Memorabilia Praepositurae Türjensis. p. 3. 377 PAYR Sándor: A dunántúli evangélikus egyházkerület története, torn. I. pp. 450—452. 178 Batthyány lt. Alm. 1. lad. 29. no. 111. :i7!t Batthyány lt. Acta antiqua Alm. 3. lad. 7. Szentgrót no. 5., 8., 9. 380 A családnak csupán egy tagjáról hallunk még később, de már nem Türjével kapcsolatban. A Grazban nevelt Hagymásy-fiúk egyike később katolikus lett. 1687. június 13-án Szentgróton az egyik templomot elfoglalta és visszaadatta a katolikusoknak. — ZSILINSZKY: A linci béke. pp. 408., 448.