Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)
II. A PRÉPOSTSÁG A KOMMENDÁTOROK KEZÉN 1569—1703
te. Ha állatokat találtak tilosban, karhatalommal hajtották be azokat Türjére. így pl. 1640 őszén Hörcsöky Jánosnénak a prépost erdejében makkoltatott sertéseit és a prépost legelőin talált ökreit hajtották be. 373 A tulajdonos természetesen tiltakozott az erőszakos eljárás miatt. Akkoriban az ilyen perek gyakoriak voltak. Máskor viszont vitás volt, hogy kié az a terület, ahonnan az állatokat elhajtották. Ilyen határvita miatt támadt veszekedésben 1655 nyarán a pálos rend pápai vikáriusának, Kelcz Miklósnak három alattvalója gyalázkodó szavakkal szidalmazta a türjei sereget. Ezért mindhármukat elfogták és Türjén elzárva tartották. Csak ezer forint biztosíték ellenében bocsátották szabadon őket a legközelebbi törvénynapig. 37 '' A 17. század utolsó évtizedei a prépostságnak mint erődítménynek is fokozatos pusztulását hozták. A hajdúk fegyelme meglazult, gyakran húzódtak meg köztük szökött katonák. A jobbágyok között erkölcstelen életűek is akadtak. A helyzetet a mostoha külső körülmények még súlyosbították. A Bécs ellen 1683-ban felvonuló Kara Musztafa nagyvezér csapatai, a többi dunántúli helységhez hasonlóan, valószínűleg Türjét is végigpusztították. 375 A felszabadító háborúban és az azt követő években a katonai beszállásolások a lakosság még megmaradt tartalékait is fölemésztették. Ezek a körülmények elhihetővé teszik a néhány évtizeddel később írt türjei házi krónikának azt az állítását, hogy Tűrje a törökök és a hajdúk pusztításai következtében teljesen elpusztult. 370 Az elnéptelenedett községbe a harcok elmúltával bajor telepeseket hoztak. A veszedelmeket túlélő, vagy a menekülésből visszatért magyarság mellett ők alkották a következő évszázadban Tűrje lakosságát. 11. A prépostság kommendátorai a 17. században Tűrje utolsó, a rend ruháját viselő prépostja Sitkey Mihály volt. Halála után a Türjét királyi adományként megszerző veszprémi püspökök voltak a prépostság első kommendátorai. 1608-ban azonban a király, mint az egyházi javak fő kegyura, nem az új veszprémi püspöknek, Ergelics Ferencnek, hanem Telekessy Istvánnak adományozta a prépostságot. De a prépostság adományozásába a helybeli kegyurak, a Hagymásy család tagjai is gyakran beleszóltak. 7:1 Batthyány lt. Alm. I. lad. 29. no. 111. 7/ * Batthyány lt. Türje. (HTA) 175 Dr. KARÁCSON Imre: A török sereg átvonulása Magyarországon 1683-ban. Hadtörténeti Közlemények. IX. évf. (1896) pp. 326—349. Rasid efendi, török udvari történetíró felsorolása: „A Rába folyón való átkelés előtt elfoglalt és feldúlt várak és palánkák nevei a következők: Várak: Veszprém, Tata, Pápa. Palánkák: Tihany, Vázsony, Csobáncz, Keszthely, Szigliget, Devecser, Csesznek, Jánosház, Karakó, Simonyi, Somló, Vath. Városok: Tüskevár, Vásárhely, Tapolcza és Szent-Márton vára." — „A török író feljegyzése az elpusztított helyekről nem teljes. . ." L. Hanns Tehány's Ungrische Chronik vom Jahre 1670—1704. Magyar Történelmi Tár. V. Pest. 1858. — Egy Türjét ért török támadásról számol be Besenyei Istvánnak Komárból Batthyány Ádámhoz 1644. november 21-én írt levele. „A türjei palánkot az elmúlt csütörtökön a török megütötte." 19 lányt, 13 gyermeket, 8 asszonyt vittek el, 5 vitézt levágtak, s minden marhájukat elhajtották. — O. L. Batthyány lt. Missiles 6511.
