Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

I. AZ ALAPÍTÁSTÓL 1569-IG

kúria elé megidéztette.

326 Ugyanakkor mindketten két másik panasszal kapcsolatban is idézést kaptak a nádortól. Az egyik panasz szerint Sitkey János, rosszindulatból és testvérének Mihálynak felbújtására 1554. augusztus 14-én elfogadott és Nagysitkére hurcolt egy kissitkei jobbágyot és csak váltságdíj ellenében engedte szabadon. A panaszos még hozzátette, hogy Sitkey Mihály akkor — 1554-ben — még világi ember volt, most pedig — 1557-ben — már egyházi személy. A másik panasz csak Sitkey János ellen szólt.

327 Sitkey Mihály tehát 1557 elején szerepel először úgy, mint türjei prépost. Üj hivatáskörében folytatta elődeinek munkáját, csak még azokénál is nehezebb körülmények között. Próbálta feltartóztatni a pusztulás folyamatát, védte a prépostság anyagi érdekeit, de egyre kevesebb sikerrel. Elődjének, Márton prépostnak látnia kellett, hogy a Hagymásiak hogyan fosztották ki és döntötték romba Türjén a prépostsági épületeket. Neki a monostoregyház pusztulását is meg kellett érnie. Közben a prépostság birtokait is állandóan fosztogatták a szomszédos birtokos nemesek. 1557 decemberében Apsa került sorra. Devecseri Choron János nemes felbújtására Raatz Péter kapitány fegyvereseivel kifosztotta az apsai birtokot és a prépost három jobbágyát is elrabolta.

328 A Hagymásiak is hamarosan folytatták erőszakosságaikat. 1559. április 4-én Hagymási Euszták 34 jobbágyával, Péter pedig 39 'jobbágyával megrohanták a prépost szentgróti nemesi kúriáját. Két jobbágyát, Borsos Jánost és Partos Györgyöt magukkal hurcolták a szentgróti várba és ott bebörtönözték. Borsost a jobb kezén és az egyik lábán meg is sebesítették. Másnap mindkettőjüket tovább vitték Hasságh Imre alispán kehidai várába és csak később engedték őket szabadon, váltságdíj fejében.

32

'

3 Hiába idéztette perbe őket a prépost, nem törődtek vele. Sőt tovább folytatták erőszakosságaikat. A szentgróti vám jövedelmét is ismételten a maguk számára foglalták le. A prépost tiltakozása ezzel kapcsolatban eredménytelen maradt.

330 Közben a prépost maga is a hatalmaskodás vádját vonta magára, bár nem kitervelt bűncselekményről, hanem csupán alkalmi lólopásról volt szó. 1559. március 2-án Batthyány Ferencet szolgája, Kilidi János levélben arról értesítette, hogy emberei három török lovat zsákmányoltak. A legszebbiket elküldték uruknak. Útközben a ló a türjei hegyen elszabadult, bevágtatott Türjére és ott, mivel török ló volt, a legénnyel együtt elfogták és elzárták. A legényt utóbb szabadon engedték, a lovat azonban Sitkey Mihály prépost nem adta vissza, pedig szolgabíróval is voltak már érte. Ezért 'Batthyány Ferenc március 4-én erélyes hangú levelet írt a prépostnak. Mellékelte azt a levelet^ is, amelyben szolgája a történtekről neki beszámolt. A türjei prépostok nem így szoktak tenni ezelőtt — írja levelében. De ha Sitkey mégis így akar tenni, ne rajta kezdje. Utoljára kéri, ne legyen háborúság okozója. Ha azonban a prépost a lovat mégsem adná ki, megfenyegeti: „Higgyed ká326 Vasvári kápt. It. Litt, instr. f. 80. no. 13. 327 Ibid. Litt, instr. f. 80. no. 12. 328 Batthyány lt. Alm. I. lad. '29. no. 111. (HTA) 323 O. L. Acta Eccl. Camer. fasc. 50. No. 32. — Hiteles másolata: Csornai pr. lt. 107. cs. 11. sz. 330 Batthyány lt. Major. f. 4. no. 52. (HTA)