Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)

I. AZ ALAPÍTÁSTÓL 1569-IG

konvent előtt András türjei prépost nevében tiltakozott az ellen, hogy a király a besenyőszentgyörgyi birtokokat adományozhassa.

125 A belső életre vonatkozó szűkszavú feljegyzésekkel szemben a kolostor külső életéről már bővebb forrásanyag áll rendelkezésünkre. A kolostor külső munkája főleg arra irányult, hogy a szerzetesek anyagi szükségleteiről gondoskodjék és számukra nyugodt életkörülményeket biztosítson. Ezt voltak hivatva előmozdítani azok a birtokadományok, amelyeket a prépostság alapítójától és későbbi jótevőitől kapott. A birtokok javarészét a Tűrje nemzetség tagjai adták monostoruknak, de kisebb-nagyobb adományokat másoktól is kapott. Ez utóbbiak közül két jelentősebbről tudunk. 1338. április 19-én Marcalmelléki Lóránd, Marcheus fia, miután felesége és egyetlen fia Pető meghaltak, és mindketten a türjei monostorban voltak eltemetve, az ő emlékükre és a Boldogságos Szűz iránti tiszteletből, minden vagyonát János prépostra és konventjére hagyta. Az adományozáshoz Mihály nevű testvérének fiai, János és Miklós is hozzájárultak. Az említett birtokok Kálmánfölde és Vásárhely falvak határában voltak. Négy év múlva, 1342. október 4-én ugyan kérésükre a prépost elcserélte velük e birtokokat, de már a következő évben, 1343. június 24-én visszaadták a monostornak az elcserélt földeket. Csupán azt kötötték ki, hogy ha prépost e birtokokat eladni, vagy bérbeadni szándékozna, csak nekik adhatja.

126 1501. december 12-én egy másik birtokadomány gyarapította a prépostság vagyonát. Dabronczi László és felesége, Ágota asszony, nem lévén örökösük, András türjei prépostra és konventjére hagyták Kisdabronc, Söjtör és Vasvár határában levő birtokaikat, azzal a kikötéssel, hogy őket halálukig, János nevű kiskorú unokaöcssüket pedig nagykorúságáig a konvent étellel, ruházattal illően ellássa. E János nevű rokonuknak, nagykorúsága elérése után, jogában áll birtokaikat 50 aranyforint ellenében visszaváltani, de ha utód nélkül halna meg, úgy az ő örökrésze is a prépostságra száll.

127 1517. június 3-án az akkor már özvegy Ágota asszony újból megerősítette az 1501. évi adományt, újabb adományt is csatolván hozzá. A régebben Dabroncon 23 aranyforintért vásárolt 2 nemesi és 6 jobbágy telkét is a prépostságra hagyta.

128 A türjei prépostok az adományokon kívül azzal is igyekeztek gyarapítani a prépostság vagyonát, hogy bérbe vettek vagy zálogba vettek közelfekvő, vagy a prépostság birtokaival határos földeket. A vissza nem váltott zálogföldek idővel a prépostság tulajdonába mentek át. A távolabb fekvő birtokrészeket viszont, melyeknek megművelése, vagy róluk a termés betakarítása nehéz volt, többnyire bérbeadták. A bérletek és zálogbirtokok közül az alábbiakat ismerjük: 125

Batthyány lt. Major. f. 3. no. 44. (HTA) — Hátára írva: „Michael solum adhuc fráter fuit, postea praepositus." 126 Mindhárom oklevél, melyeket a kapornaki konvent állított ki, a vasvári káptalan 1393. január 3-i átiratában maradt fenn. — Batthyány It. Majorat, f. 3. no. 31. (HTA) 127 A vasvári káptalan előtt tett fassio. — DL. 101, 796/1—2 (Batthyány lt. Major. f. 3. no. 33.) 128 DL. 101, 817 (Batthyány lt. Major. f. 3. no. 39.)