Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története - Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991)
III.A PREMONTREI REND VISSZAÁLLÍTÁSA TÜRJÉN 1703—1785
volt. A lelkipásztori munka ellenőrzése címén a megyéspüspöknek szintén jogában állott kánoni látogatást tartani a templomban. A türjeiek ezt csak hosszabb huzavona után ismerték el, miután erre Rómából utasítást kaptak. A veszprémi püspökök közül 1718-ban gróf Volkra Ottó János, 1746-ban Padányi Bíró Márton, 1764-ben pedig Koller Ignác akart kánoni látogatást tartani Türjén. Velük szemben a premontreiek a győri püspök joghatóságára hivatkoztak és annak megbízottját engedték be templomukba a vizitáció megtartására 1758-ban. Gyakorlatilag már korábban is a győri egyházmegyéhez tartozónak vallották magukat. A türjei prépostok az infulát a győri püspök kezéből vették fel, rendtagjaik számára tőle kérték és kapták a gyóntatási joghatóságot, és házassági ügyekben is hozzá küldték el felterjesztésüket. Az egyetlen kivétel Walthum Lipót volt, aki 1735-ben a veszprémi püspökkel infuláltatta magát, de amikor kiderült, hogy téves információ alapján tette, utólag a győri püspököt ismerte el ordináriusának, a veszprémi püspök joghatóságának elismerését pedig visszavonta. 1767. február 12-én Koller Ignác veszprémi püspök levélben fordult a győri püspökhöz, hogy a két egyházmegye határának kérdését tisztázza és a saját türjei joghatóságát igazolja. Kijelentette, hogy Zala megye területének, a zágrábi püspökséghez tartozó csekély résztől eltekintve, a veszprémi püspök az ordináriusa. Márpedig Tűrje Zala megyében van. Ezzel szemben a türjei premontreiek arra hivatkoznak, hogy a Pázmány Péter idejében tartott zsinat szerint Tűrje a győri püspökséghez tartozik. Csakhogy a veszprémi püspök erre azt feleli, hogy Pázmány idejében a háborús események és egyéb országos bajok miatt sokszor lehetetlen volt az egyházmegyék határainak pontos megállapítása. A veszprémi egyházmegye nagy része török hódoltság alatt nyögött, papjai alig voltak, nem csoda, ha akkoriban a püspöki joghatóságnak még az árnyéka sem igen volt meg. De még ezekben az években is fenntartotta a püspök Türjén a tizedszedés jogát, ami döntő bizonyítéka az egykori lelki fennhatóságnak. Mindezek előrebocsátása után Koller püspök kifejezte azt a reményét, hogy a győri püspök az ő türjei joghatóságát elismeri és annak gyakorlásában nem zavarja. 720 Gróf Zichy Ferenc püspök a csornai préposttól kért felvilágosítást arról, hogy elődei, akik egyben türjei prépostok is voltak, miért az ő püspöki joghatóságát ismerték el és nem a veszprémi püspökét. Lezák Arnold csornai prépost február 25-i válaszában közölte, hogy a csornai levéltár okmányai szerint 1610-től 1734-ig a türjei prépostok mindig a győri püspököt ismerték el törvényes ordináriusuknak. Kivétel csak Walthum Lipót prépost volt, aki a veszprémi püspököt ismerte el és benedikálását is tőle kérte. Később e tettét azzal magyarázta, hogy a Batthyány családtól kapott adományozási okiratban, talán tévedés folytán, az áll, hogy Tűrje a veszprémi egyházmegyében van és ő ezért fordult először a veszprémi püspökhöz. A Pázmányféle zsinat Türjét a győri egyházmegyéhez tartozónak mondotta. Márpedig a zsinatról feltételezhető, hogy a kérdést alaposan tanulmányozták, mielőtt a döntést kimondták. A Walthum Lipótot követő prépostok a benedikálást és rendtagjaik részére a papi joghatóságot mindig a győri püspöktől kérték és 720 Csornai pr. lt. f. 124. no. 5.
